Egy angol a fogadással soha nem tréfál. Ha a klubjában egy kártyajáték kellős közepén kijelenti, hogy márpedig ő a Földet 80 nap alatt körbe tudja járni, akkor ezt bármi áron megteszi. Jules Verne története sokszor megihlette a filmeseket, sajnos a 2004-es legutolsó feldolgozás iszonyat rémesre sikerült (Schwarzenegger, mint meleg herceg? Jackie Chan és Steve Coogan sem volt túl jó választás a főszerepekre, a film totális fiaskónak bizonyult). Jómagam természetesen az ifjúkori kedvencem Pierce Brosnan nevével fémjelzett tévéfilmen szocializálódtam (érdemes megtekinteni, jól sikerült változatról van szó). Egy kiváló rajzfilmsorozat is készült Verne regénye nyomán, amelynek zseniális szinkronja a mai napig a fülemben cseng (fuss, Buli, fuss! Túlfutottam, túlfutottam),. Azonban nem ez a legjobb feldolgozása a történetnek, hanem a David Niven főszereplésével készült film, ami nem mostanában készült, ennek ellenére perceken belül el tudja varázsolni a nézőt, kiváló szórakozást nyújt még ennyi év után is!

Phileas Fogg (David Niven) a tökéletes angol úriember, aki rigolyáival az őrületbe kergeti az inasait, akik elég sűrűn cserélődnek nála. Passepartout (Cantinflas), a zaklatott múltú életművész egy kis nyugalmat remél, ezért elfogadja a mások által nem túlságosan preferált állást. Csalatkoznia kell várakozásában, már az első napon útra kelnek, nem aprózzák, Föld körüli útra indulnak, 80 napjuk van körüljárni kies planétánkat. Hihetetlen kalandok várnak rájuk, útitársat is kapnak Auda hercegnő (Shirley MacLaine) személyében, senki és semmi nem akadályozhatja meg őket abban, hogy megnyerjék a fogadást...

Angolhon egy átlagos hétköznapján indul a történet a viktoriánus korszakban. Megismerhetjük a főszereplőket, nem kedveljük meg igazán Fogg-ot, Passepartout ellenben azonnal belopja magát a szívünkbe. Lassan, mondhatnánk álmosítóan folynak az események, mígnem egy dögunalmas kártyaparti kellős közepén átmenet nélkül kilépünk a komfortzónából, nyársat nyelt főhősünk hirtelen eldönti, hogy ő most föld körüli útra indul fogadási célzatból, majd tökéletes angol hidegvérrel befejezi a játékot, és csak ezután indul neki a nagy kalandnak kicsit szkeptikus inasa oldalán. A két teljesen különböző ember az út során lassan megtanulja becsülni egymást, eltérő egyéniségük jól kiegészíti egymást, így együtt sikerrel küzdenek le minden akadályt.

Gyönyörűek a képek és a kosztümök, habár látszik, hogy nem mostanában készült a film, könnyen túl tudunk lépni a vizuális hiányérzeten, hiszen jól vezetett a történet, nem üres látványorgiát kapunk, a karakterek is jól meg lettek írva. Nem kevés humort is sikerült csempészni a történetbe, helyzet és jellemkomikumok sora vidámítja a lelket, megható pillanatok homályosítják a szemet. Jól el lett találva tehát az akció-érzelem egyensúly, a mindenki által ismert történetet sikerült izgalmasan és érdekesen bemutatni. Jól követhető a jellemfejlődés a főszereplőknél, Auda hercegnő alakja azonban kicsit halványra sikerült, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Nem bíztak semmit a véletlenre az alkotók, a mesés látvány és a jó forgatókönyv mellett sztárok sorának cameójával is biztosították a sikert: Marlene Dietrich és az ő legendás lábai, Frank Sinatra még legendásabb kék szemei (sajnos nem énekel nekünk, de legalább zongorázik, és dögösen néz a kamerába) mellett pl. Fernandel is feltűnik egy rövid időre a színen. Valóban körbejárjuk a földet, a mesés Indiától az übermacsó Vadnyugatig, földön, vízen, levegőben, nem marad el a bikaviadal és az indián támadás, romantika és kaland a köbön.. Közel sem tökéletes az alkotás, többször beáldozták a látványt a történet oltárán, és akad néhány felesleges jelenet is, de összességében kiváló szórakozást nyújt a film, nem véletlenül nyert 5 Oscar díjat. Az operatőri munka zseniális, a vágás jó, a kosztümök gyönyörűek, a zene tökéletesen festi alá a történetet.

David Niven tökéletes választás volt a főszerepre, igazi angol úriembernek ábrázolja Fogg-ot, akinek van tartása, nem tántorítja el semmi a kitűzött céltól, soha nem veszíti el a hidegvérét, bátor és megbízható, Nagyon is mély érzései vannak, de azokat gondosan titkolja. Cantinflas zseniális, Shirley MacLaine szép volt. Robert Newton tenyérbe mászóan jól alakította Fox detektívet. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy szinkronnal nézze meg a filmet Bács Ferenc és Kern András miatt elsősorban. 

Michael Anderson okosan a szórakoztatásra helyezte a hangsúlyt, a társadalomkritikai él is érezhető, de nagyon finoman, így nem zavaróan. A színészvezetés kiváló, a jelenetek erősek, a párbeszédek egyáltalán nem unalmasak. Jól sikerül feldolgozás, amely kiállta az idő próbáját, mai szemmel nézve is izgalmas a történet, végig lehet szurkolni Fogg-nak, hogy sikerüljön a fogadás.

Látványos, szórakoztató kalandfilm, érdemes megnézni!

8/10