Minden valószínűleg szerint a modern filmtörténelem legkomolyabb kiszivárogatatása történt meg a napokban, amikor az Expendables 3-ból került fel egy screener az internetre. Maga a jelenség nem újdonság, karácsonytól kezdve egész januárban egy kész dömpinget kapunk az Oscar-ítészeknek szétküldött kópiákból, de amíg azok jellemzően a(z amerikai) premierrel egy időben vagy az után kerülnek ki, most nyáron, a világpremier előtt másfél héttel kaptunk egy kalózverziót. 2009-ben hasonlóképpen jutott ki az X-Men kezdetek: Farkas a világhálóra, ugyanakkor az csak egy félkész ún. "workprint" volt, amelyből az effektek nagy része még hiányzott. Az Expendables 3-at viszont teljes pompájában csodálhatjuk otthonunkban, miközben a legkomolyabb bennfentesek még a vörös szőnyeges bemutatóig sem jutottak el.

2009-ben megtalálták a kiszivárogtatót, akinek egy 1 éves börtönbüntetés lett a jutalma, a Megaupload-ot pedig egészen a megszűnésig hajszolták. Ugyanakkor idén télen már nem voltak ilyen következetes az igazságszolgáltatás, amikor a vízjel alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az Oscar-műsorvezető Ellen DeGeneres példányai keringenek az interneten. Hasonlóképpen most sem az a lényeg, hogy ki fogja elvinni a balhét: valószínűleg senki, egy stúdiófőnök megint hisztizik egy kicsit, előbb-utóbb a mozikban is bevezetik a testüregmotozást (bár ugye pont ez a kópia nem a mozikból jutott ki), nagy vonalakban pedig semmi nem fog változni. (Mert egy Oscar-díj még mindig többet ér a stúdiók számára, mint amennyi kárt egy screener tud okozni.) És sajnos ez a legnagyobb baj, hogy nem fog semmi változni.

Ez az eset ugyanis pont arra világít rá, hogy mennyire idejétmúlt a filmek jelenlegi terjesztési politikája. Július 23-án került fel az internetre a produkció, augusztus 4-én esedékes a világpremier, az USA-ban 15-én, nálunk pedig csak két héttel később, azaz 28-án mutatják be. Ízlelgessük ezt egy kicsit, 2014-ben illegálisan két kattintással beszerezhetünk egy filmet, vagy várhatunk 1 hónapot arra, hogy elzarándokolhassunk legálisan megtekinteni a legközelebbi moziba. Már persze ha a legközelebbi mozi játssza, hiszen - mint ahogy a Cinema City megmutatta az év marketinges leégésének keretében - most már ez sem olyan magától értetődő, mint azt idáig gondoltuk.

De igazából még ezek az esetek is a jobbak közé tartoznak: szinte számon sem tudom tartani, hány olyan film premierjét jelentették be egyáltalán hónapokkal az után, hogy már láttam őket az internetről letöltve. A Llewyn Davis világa például kb. 4 hónappal az első screener nyilvánosságra kerülése után érkezett meg hozzánk, igaz, ez legalább megérkezett. Mert még el sem kezdtem sorolni azokat a produkciókat, amelyek semmilyen formában nem érkeztek meg hazánkba, már persze ha a 2-3 Cinefestes vagy Titanicos fesztiválvetítést nem számítjuk annak. Reménykeltő próbálkozások természetesen itthon is vannak, az összes nagyobb tv-szolgáltatónak van már online videotékája, ahova néhány kisebb produkciót egészen gyorsan is be tudnak hozni, az HBOGo pedig egy egészen úttörő megoldásnak számít, de alapvetően nem jellemző, hogy gyorsaságban és elérhetőségben akár csak a nemzetközi szintet is megközelítené a magyar kínálat. Tehát így nézünk ki most: ha az USA-ban bemutatnak egy filmet, akkor népszerűségétől függően soha, hosszú hónapok múltán, vagy akár azonnal is bejön, de még ez esetben sem biztos, hogy mondjuk minden mozihálózat kegyeskedik műsorára venni. Akkor pedig már tényleg el vagyunk kényeztetve, ha választhatunk is a feliratos és a szinkronos verzió között, ráadásul előbbi mondjuk nem csak két moziban látható az egész országban.

Ezek után talán nem túlzás azt kijelentenem, hogy szigorúan gazdasági szempontból nézve a filmforgalmazás, de leginkább a magyarországi filmforgalmazás szolgáltatásként egyszerűen nem éri meg azt a pénzt, amennyibe nekünk, nézőknek kerül. Nem akarok senkit hibáztatni, hiszen nem egyszer komoly pénzügyi döntés is, hogy mikor és milyen formában mutatnak be egy filmet. De azért óhatatlanul is elgondolkodik az ember, hogy a Herkules: Feltámadás c. Asylum-csoda (de igazából bármelyik Herkules-feldolgozás) helyett ne lehetett volna-e valami sokkal értékesebb alkotást bemutatni. És amikor az ember ezeket az értékesebb filmeket a mozikkal ellentétben bármelyik torrentoldalon megtalálja, azon a nyelven, ahogy szeretné, akkor végül is miért ne döntsön a szemmel láthatólag jobb és teljes körűbb szolgáltatás mellett?

A helyzet az, hogy a stúdiók és a forgalmazók egy sziszifuszi küzdelmet vívnak. Esélyük nincs szembemenni egy olyan konkurenciával, amely egyre jobban elégíti ki fogyasztóik érdekeit. Azoban ehhez a küzdelemhez hozzá lehet úgy is állni, mint Bob Iger, aki 1,5 milliárdos eredményen ülve kér számon elmaradt hasznot, büntet és még több biztonsági intézkedésért kiált. De hozzá lehet úgy is állni, mint az HBO, akik folyamatosan azon dolgoznak, hogy a sorozataik a lehető leggyorsabban legyenek elérhetők a magyar nézőik számára, és a torrentet nem konkurenciaként, hanem kiaknázatlan lehetőségként fogják fel. (Saját példámon is tudom, de a Trónok harca nézőszámain is látni, hogy az élet egyelőre őket igazolja.) Egyesek szerint ez lehet a filmforgalmazás jövője is: kezdve a kisebb független filmekkel előbb-utóbb eljutunk majd oda, hogy a különböző internetes streamszolgáltatóknál már a mozis premierrel egy időben láthatjuk az új produkciókat. Ennek ugyanakkor legnagyobb gátja, hogy ezzel csak megkönnyítik a kalózok dolgát, akik jelenleg a dvd-megjelenésig csak néhány nézhetetlen minőségű kalózkópiát tudnak produkálni. Legalábbis addig, amíg valaki szert nem tesz egy screenerre másfél héttel a megjelenés előtt.

Úgyhogy most a Lionsgate-nél pattog a labda: ennél jobb lehetőség nem fog adódni számukra, hogy ne csak a fogukat szívva könyveljék el a veszteséget, hanem tényleg tegyenek azért, hogy 2014-ben minden nézőjük minél előbb és minél könnyebben láthassa a filmjeiket. Szerintem ez egyáltalán nem lehetetlen küldetés, csak néhány piaci szereplőnek illene most már rájönnie, hogy már régóta nem a 90-es évek közepén járunk.