Újra együtt / 10 Years (2012)
2014. július 22. írta: danialves

Újra együtt / 10 Years (2012)

10years.jpgEgyszer-egyszer szembejön velem egy olyan produkció, amelynek minden logikus elképzelés alapján egyáltalán nem kellene tetszenie nekem. A 10 Years-ben is rengeteg olyan elem van, amelyet minden más műben utálnék, ebben viszont sehogyan sem tudom. És ennek az alkotásnak az igazi nagysága talán pont ezen mérhető le a legjobban.

A film egy 10 éves osztálytalálkozót követ nyomon egy átlagos amerikai városban. Az egykori osztálytársak között van, aki egészen Japánig jutott, más még mindig a környéken él, vannak köztük szinglik és családos emberek, híres zenész, de autókereskedő és bróker is, egy dolog azonban közös bennük: ezen az estén mind szembetalálják magukat lezáratlan középiskolás éveikkel, és megpróbálják jóvátenni mindazt, amit 18 évesen elrontottak.

Ez a felállás gyakorlatilag tökéletes is egy hatásvadász, sablonos hollywoodi drámához, és ez a film pontosan az is: egy hatásvadász, sablonos hollywoodi dráma. Gyakorlatilag az összes fordulat messziről látható előre, ezek tálalása pedig olyan szándékosan könnyfakasztóra van megírva, hogy az már a giccs határát súrolja. Gyakorlatilag a színészeket is mintha műfaj alapján castingolták volna, Channing Tatummel és Justin Longgal az élen. Néhány karakter elképesztően valószerűtlen (van egy Eminem-szerű wannabe-feka srác, akinek a sztoriját erre az egy vonásra húzzák fel), Oscar Isaac pedig egy olyan nyálas számot énekel el, amely a One Direction előadásában biztosan tömegoszlató hatással bírna. Azonban az igazán zseniális az, hogy egyáltalán nincs ilyen hatással: ebben a műben a nyálas popdaltól a gyenge fordulatokig gyakorlatilag minden tökéletesen klappol.

10 years.jpgA The Perks of Being a Wallflower kapcsán jegyeztem meg, hogy az az igazán zseniális benne, hogy mindenkit a saját fiatalságára emlékeztet, itt pedig ugyanez köszön vissza. Ez tulajdonképpen egy coming-of-age film, amelynek átéléséhez még csak 28 évesnek sem kell lenni, hanem bőven elég, ha ott van bennünk a tüske, hogy a középiskolában valamit másképp kellett volna csinálnunk. Ebből a szempontból pedig teljesen jól jön, hogy bizarr és egyedi karakterek helyett inkább olyan archetípusokat állít elénk az alkotás, akikhez mindenki tud kötődni. Ha valaki seggfej volt, és ezt bánja, akkor ő nem fogja Chris Prattet egy erőltetett comic relief-karakternek tartani, ha valaki nem vallott szerelmet egy lánynak,amikor kellett volna, és ezt bánja, akkor majd nem akarja tarkón verni Oscar Isaac-et.  És szép lassan így lesz hatásvadász giccsből egy igazán hatásos és átélhető produkció. (Viszont valószínűleg a gimiben senki nem akart néger lenni, úgyhogy az a srác még mindig eléggé mellémegy.)

Nem tisztem eldönteni, hogy ez szándékos volt-e, vagy csak az Igazából szerelem óta burjánzó sokszereplős romantikus drámák közül végre egyet sikerült egy minimálisan életszagú környezetbe helyezni. Mindenesetre a végeredmény sokkal jobban képes megérinteni a nézőt, mint sok más ezerszer jobban átgondolt és kivitelezett dráma, és legyen ez bár szándékolt vagy véletlen, ez a legnagyobb érdeme ennek a produkciónak.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr766528951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trollsalab 2015.06.11. 23:08:17

Emlékeztet a nagy borzongás c. filmre.

www.imdb.com/title/tt0085244/
süti beállítások módosítása