Meg nem fordult a fejemben, hogy nekem meg kellene néznem nagy kedvencemnek, A majmok bolygójának blockbuster változatát. Az eredeti, Charlton Heston-nal készült film (szigorúan ez első, a folytatás a nyomába nem ér) ugyanis azon túl, hogy látványos és szórakoztató volt, elgondolkodtatott, nagyon komoly erkölcsi kérdéseket feszegetett, a zárókép pedig simán zseniális volt, katartikus erővel bírt. Nem igazán követem a klónfilmeket, tudtam én, hogy nagy siker volt ez az alkotás néhány éve, de egyetlen percig sem éreztem késztetést a megtekintésére. Ámde egyre jobb és jobb trailerek jöttek a nemsokára moziba kerülő folytatásról, én pedig számomra is meglepő módon kíváncsi lettem a CGI-Ceasar-ra. Nem vártam sokat a filmtől, ezért kellemesen csalódtam: nagyon jól össze lett rakva, egyáltalán nem üres látványorgia, aki esetleg még nem látta, pótolja, mert érdemes, de én továbbra is maradok inkább a klasszikusnál.
Will (James Franco) kutatóorvos, és egy majommal végzett kísérlet után úgy véli, hogy megtalálja a gyógyszert, amelyet évek óta keres. Édesapját, Charles-t (John Lithgow) akarja megmenteni vele, azonban balul sikerül a befektetőknek szánt tájékoztató, a majmokat meg kell ölni a labor vezetője, Steven Jacobs (David Oyelowo) parancsára, azonban az újszülött kicsit nem képesek elpusztítani az orvosok, Will hazaviszi és felneveli. Az anyjának adott szer az ő vérébe is belekerül, melynek eredményeként hihetetlenül intelligens lesz. Egy nap Charles védelme érdekében megtámad egy embert, így egy telepre kerül, ahol majmokat tartanak fogva. Will mindent megpróbál, hogy kihozza onnan, azonban az egykor szelíd és kedves állatból az esze segítségével vezér lesz, és rászabadítja a majmokat a városra...
Jól indul a film, és egyre jobb lesz, a zárás azonban sajnos túl szirupos és kiszámítható, de összességében tényleg meglepően értékes alkotásról van szó, amely minden, csak nem üres CGI-parádé. Kapunk időt arra, hogy megismerjük és megkedveljük a főszereplőket, fáj látni, hogyan esik szét a családi idill. nagyon erős érzelmi hatású képeken keresztül követhetjük Caesar jellemfejlődését, jól vezetett a történet, csak a végére fogy el a szufla, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.
Annak köszönhetően ejti rabul a nézőt a film, hogy a karakterekre helyezték a hangsúlyt, és blockbuster - hez képest meglepő finomsággal és érzékenységgel teremtették meg az atmoszférát, egészen a hídon történtekig nem a látványé a főszerep, hanem a történeté, nem véletlen, hogy miután felbomlik az érzelem-akció egyensúly, elszáll a varázs. Nekem a labor megtámadása kicsit túlzásnak tűnt, de a hídi csata mindent vitt, leesett állal követtem az eseményeket, nagyon jól dramatizálták a jeleneteket, minden a helyén volt, zseniális! Erre a végét jól elrontják egy szép, de üres záróképpel (nem tudtam elvonatkoztatni az eredetitől, vártam volna a katarzist, de az sajnos elmaradt).
Botorság lenne összehasonlítani a klasszikussal, teljesen más műfajról van szó, de nekem akkor is hiányzott az igazi filozófiai mélység, hiszen inkább Caesar vezérré válásáról szól a történet, mint arról az erkölcsi problémáról, hogy mi a különbség az állat és az ember között, a felsőbb intelligencia kérdésköre is csak érintőlegesen jelent meg filmben. Okosan használták a CGI-t: teljesen emberi a majmok arckifejezése, tökéletesen látszódnak az érzelmek, egyéniséget adtak az állatoknak, akkor meghatóak, hősiesek, félelmetesek a képek, amikor kell. Habár tudjuk, hogy a nózinknál fogva vezetnek bennünket az alkotók, de olyan jól csinálják, hogy fel sem tűnik, becsüljük meg, ritka az ilyen a blockbusterek között! A forgatókönyv jól sikerült (mínusz a vége, ugye), a szöveg sem szirupos, és mindenképpen ki kell emelni, hogy milyen jól koreografált a majmok mozgása, csúcsra van járatva a motion cupture technika (nem szeretnék forgatási képeket látni, tessék meghagyni nekem az illúziómat!), a zene tökéletesen festi alá a történetet.
Andy Serkis-hez hozzávághatnának már egy speciális Oscar-díjat, nagyon megérdemelné, az ő zseniális játéka nélkül soha nem tudták volna életre kelteni Ceasar.t a CGI-szakemberek. Hosszú ideje képtelen vagyok megérteni a James Franco mániát, ebben a filmben sem nyűgözött le igazán. Jó volt újra látni John Lithgow-t, tökéletesen hozta a karaktert, akárcsak Brian Cox, Freida Pinto bájosan volt felejthető, Tom Felton-nak akadtak szép pillanatai.
Érdekes, hogy nem sztárrendezőre bízták a filmet (valószínűleg azért, mert nem vártak tőle igazán nagy sikert), a nem túl tapasztalt Ruper Wyatt nagyszerűen helyt állt, új életet lehelt a franchise-ba. A színészvezetés jó, a jelenetek erősek, a vágások is teljesen rendben vannak. Még jó, hogy nemsokára bemutatják a folytatást, nagyon kíváncsian várom, hogyan folytatódik Ceasar története!
Látványos, tartalmas, jó film, megtekintésre erősen ajánlott!
8/10
