A zöldfülű / The Rookie (1990)
2014. június 24. írta: FilmBaráth

A zöldfülű / The Rookie (1990)

a zöldfülű.jpgTöbb jó okom is lenne sárba tiporni ezt a filmet, de most egy sem jut az eszembe. Ugyanis amikor éppen nem girhes, Shakespeare-en edződött angol színészek zseniális alakításain ájuldozom, gátlások nélkül félreteszem a feminizmusomat, és istenien szórakozom gyermekkorom filmművészetileg teljesen értéktelen, ámde übermacsó és übercool filmjein. Ezek közül ez egyik ez a méltatlanul keveset emlegetett Clint Eastwood mozi, ami nem több, mint egy teljesen közepes zsarufilm, mégsem lehet elégszer látni!

Nick Pulovski (Clint Eastwood)  nem viseli túl jól, hogy a társát megölik egy bevetés során, bosszúra éhesen eredne a tettes, Strom (Raul Julia) nyomába, azonban a nyakába varrnak egy zöldfülű újoncot, az elkényeztetett úrifiú, David Ackerman (Charlie Sheen) személyében. Finoman szólva sem halad zökkenőmentesen az összecsiszolódás folyamata, azonban nem kevés bunyó, korántsem fékezett habzású szájkarate és egyéb apróságok után lassan megkedvelik egymást, olyannyira, hogy amikor Nick komoly bajba kerül, csak David-re számíthat...

Papírforma szerint sikítófrászt kellene kapnunk a kliséhalmaz forgatókönyvtől és a faék egyszerűségű történettől, de kit érdekel mindez, ha Clint Eastwood magát egyáltalán komolyan nem véve, láthatóan imádja előadni meglehetősen alpári stílusban a kőkemény zsarut, akinek azért persze vannak érzelmei is, csak nagyon jól titkolja, és persze akkor sem kell félteni, ha akcióra kerül a sor. És mellé itt van nekünk a hamvas, babaarcú Charlie Sheen, aki nem túllépve a tőle elvárható két arcjátékon, kiválóan hozza a durcis gazdag fiút, aki megtalálja az élete értelmét a zsaruk között, nyálas szépfiúból belevaló rendőr lesz, és a stílusa is sokat csiszolódik (=erős lejtmenetet vesz nála a fentebb stíl). A szöveg a sírva nevetős kategória (Mi van? Mit tudom én. Van még valami mára? - mindez nem kevés robbantás és akció után), eszméletlenül übermacsó és nagyon fennkölt, de hát ebben a közegben ez a hiteles, mi itt a probléma? 

A jó öreg Clint tudja, mitől döglik a légy, azaz mit várnak el tőle a rajongók: kőkemény akciók, látványos robbantások, cool duma, igazi Piszkos Harry light! Rendezőként könnyű kézzel vetette filmszalagra a nemes veretű középszert, amellyel mindenki jól járt: a nézők jól szórakoztak (sok év után is betegre nevettem magam a filmen, és persze Eastwood sármja is időtlen), a színészek jót keménykedtek és ezért még jó sok pénzt is kaptak, ehhez képest meg nem mindegy, hogy a képi világ csak a VHS-korszakban volt menő, ma már csak a fejét csóválja az egykori rajongó, a kamerabeállításokban és még sorolhatnánk, de tényleg mindegy. Egy teljesen közepes zsarufilm, ami sima matiné lenne a tévében, ha nem Eastwood és Sheen lenne a főszereplő. Na és persze a szép emlékek sem elhanyagolható mértékben járulnak hozzá a megbocsátó kritikai élhez (puszta nosztalgiából a régi, elcsúszós szinkronnal néztem végig, azonnal megvolt a feeling, ami ehhez a filmhez kell, de ettől függetlenül Szersén Gyula és Rátóti Zoltán kiváló munkát végeztek anno!), egy rég letűnt világban érezheti magát a néző, ahonnan nem is akar szabadulni.

A műfaji átlagot hozza a film: idősebb, kiégett zsaru és az ifjú titán először utálják, aztán persze megkedvelik egymást. Akad itt apa-fia konfliktus, gondosan a szánkra rágva (megadtam neked mindent fiam, csak érzelmeket nem stb.), erősen háttérbe szorult főgonosz, szép, de romlott oldalbordával (aki persze nem hagyja ki azt a ziccert, hogy szexuálisan zaklassa Eastwood-ot), lobogó hajzattal és dögös puskákkal. A karakterek felszínesek, a szórakoztatás volt a cél, ez sikerült, azonban összességében nem több a film, mint egy nagy rakás klisé iszonyat jó szövegbe és látványos akciókba csomagolva. 

a zöldfülű 2.jpgClint Eastwood tökéletesen hozta Clint Eastwoodot, lubickolt a nem túl eredeti szerepben, ha bárki más játssza el Nick-et, valószínűleg örökre feledésbe merült volna ez a tucatfilm, ehelyett máig bármikor idézni tudok belőle, és ezredszer is megnézem, és ezzel gondolom nem csak én vagyok így. Charlie Sheen jó szöveget kapott (abszolút kedvenc: a szende barátnő lelövi az egyik rosszfiút, erre Charlie gyengéden átöleli, majd azt mondja neki, hogy legközelebb a lábára célozzon), nem kellett megerőltetnie magát a jellemábrázolásban sem, de azért nem lehet rá panasz. Raul Julia szégyenteljesen kevés lehetőséget kapott tehetségéhez képest, de természetesen kiváló alakítást nyújtott, Sonia Braga szép volt, Lara Flynn Boyle- nak  - akit meg sem ismertem elsőre, botox és szilikon előtti állapotban -  akadtak jó pillanatai. 

Clint Eastwood nem rendezett helyből pl Millió dolláros bébit, kellett a gyakorlás az olyan filmeken, mint például ez. Nem mestermű, de jó kis akciófilm, ami nem akar több lenni, mint ami: egy könnyed, laza krimi, ami szórakoztatni akarja a nézőt, nem elgondolkodtatni.

Teljesen átlagos akciófilm, amit a jó szöveg és a főszereplők miatt érdemes megnézni, újra és újra!

6/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr76377761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2014.06.24. 13:58:17

"Clint Eastwood nem rendezett helyből pl Millió dolláros bébit, kellett a gyakorlás az olyan filmeken, mint például ez...."

Ja, mintha kellett volna neki a gyakorlás! Előtte rendezte a Bird-öt, közvetlen utána, meg a Nincs bocsánatot. :D

FilmBaráth 2014.06.24. 14:22:17

@Bombadil Toma: ironikusnak szántam ezt a mondatot, természetesen:-)

Nyílméregbéka 2014.06.24. 14:27:57

Ez egy méltatlanul elfeledett "klasszikus". Egyik nagy kedvencem nekem is. 7,5/10 Termékeny korban készült ez a film, abban a páréves intervallumban, amiben emellet ilyen filmek születtek a műfajban, mint a Beverly Hills Cop, 48Hrs, Halálos fegyver, Die Hard, Tango&Cash, stb... Kicsit sokszor szerepel a cikkben a "kliséhalmaz" kifejezés, pedig amikor ez a film készült, ezek a dolgok inkább stílusjegynek számítottak, mint klisének, csak az utána jövő rengeteg, ezeknek a filmeknek a hátán felkapaszkoni akaró, "B" kategóriás buddy-cop filmek csépelték el, és váltak mára filmes klisékké.

Kolléga 2014.06.24. 23:55:18

Eastwood a Játszd le nekem a Mistyt-tel kezdte a rendezést, ami rögtön elsőre egy mestermű. Persze becsúszott neki egy Tűzróka, meg egy Halálhágó is, amit jobb ha elfelejtünk.

Azt pedig a Zöldfülű óta tudjuk, hogy az az igazi bűnöző, aki ilyen színre fúj egy kocsit :)