Az ember, aki megölte Istent. Charles Darwinról van szó, akinek 1859-ben megjelent könyve, A fajok eredete hatalmas vihart kavart annak idején. Az egyház mindig azt tanította, hogy Isten teremtette az embert a saját képére és hasonlatosságára, erre most jött egy tudós, és egy vaskos műben levezette, hogy az emberi faj az állatvilágból fejlődött ki. Mindig kíváncsi voltam arra, vajon hogyan készült a könyv, milyen logikával jutott el a kiváló tudós a korszakalkotó felismerésig. Legmélyebb bánatomra ezt nem tudtam meg ebből a filmből, ami sajnos nem több, mint egy dögunalmas családi dráma, nem kevés moralizálással, és nem sok igazi tartalommal.
Charles Darwin (Paul Bettany) beteg és búskomor. Családját kerüli, csupán lányával, Annie-val osztja meg gondolatait, meséken keresztül próbálja megmagyarázni neki, hogy milyen érdekes az állatvilág, mennyire izgalmas a tudomány világa. Pedig szüksége lenne az erejére, mert már hosszú évek óta készül megírni a könyvét arról, hogy véleménye szerint az állatvilágból fejlődött ki az ember. Nem könnyíti meg a helyzetét felesége, Emma (Jennifer Connely) mély vallásos hite, rá való tekintettel eddig halogatta az őt mélyen felkavaró elképzeléseinek nyilvánosságra hozatalát. De az igazi probléma az, hogy perben és haragban áll Istennel lánya, Annie halála miatt, és amíg nem tud szembenézni a házaspár az őket gyötrő önváddal, ami megmérgezi az életüket, Darwin nem képes a munkájára koncentrálni.
Jól indul a film, aztán lassan, de biztosan esik szét. Gyönyörű képeket láthatunk, a történet azonban egyre zavarosabb lesz. Ahelyett, hogy valóban megismerhetnénk, hogyan jutott el a kiváló tudós a felismerésig, ami megváltoztatta a világot, vagy legalább kapnánk egy részletesebb kifejtést arról, hogy voltaképpen miről is szól a ma már legendás könyv, egy szimpla családi drámát kapunk, tipikus angol tévéfilmekre jellemző dögunalmas párbeszédekkel. Nem igazán sikerült eldönteni, miről is szóljon a film, Darwinról, a családi tragédiáról, Isten és a a tudomány párharcáról, a házaspár kapcsolatáról, stb, ezért egy idő után a néző teljesen elveszíti az érdeklődését a történet iránt. Kevesebb sokkal több lett volna.
A forgatókönyv nem sikerült túl jól, a karakterek nem lettek jól megírva, még Darwin izgalmas és érdekes alakja sem. A magánéletre koncentrál a film, keveset tudunk meg a tudósról, annál többet a szerető férjről és apáról, szép családi tablót látunk, azonban a drámai erő hiányzik a történetből. A legnagyobb probléma az, hogy nagyon klisésére sikerült az olyan konfliktusok, mint pl. a vallásos feleség és a tudós világképének összeegyeztetése, a pap és a tudós véleményének ütköztetése, a tudóstársak hitetetlensége és Darwin hite közötti ellentét bemutatása. Túl sok a súlytalan párbeszéd, túl kevés az igazi tartalom. A karakterek elveszetten bolyonganak a történetben, nem sokat tudunk meg róluk. Pl. Hooker, a család barátja, egy kedvesen felszínes alak, azonban tudós is, akiről nem derül ki, hogyan és mikor lett kételkedőből Darwin nézeteinek buzgó híve, miért éppen ő képes arra, hogy felrázza az életunt tudóst depressziójából stb.
Tele van a film lenyűgöző képsorokkal, amelyekben egyrészt a természet és az állatvilág működését mutatják be, másrészt tele vannak szimbólumokkal, ugyanakkor túlzásba viszik a misztikumot, ráadásul a kamerabeállítások sem mindig szerencsések (pl. amikor Huxley, Hooker és Darwin éppen Istenről és a tudományról egyébként igen érdekesen moralizálnak, a kamera számomra teljesen érthetetlen módon össze-vissza ugrál, nem fókuszál egyik szereplőre sem, ezért ez az igen jelentős jelenet végül teljesen súlytalan lesz). A zene sem tesz hozzá semmit a történethez (kivéve, amikor Darwin feleségének lelkiállapotára a zongorajátékából következtethetünk), a vágások viszont jók.
Paul Bettany kiváló alakítást nyújt Darwin szerepében, nem az ő hibája, hogy teljesen érdektelen a fim. Fáj látni a kárba veszett munkát, hiszen tökéletesen belakta a karaktert a színész, a mimika, a mozdulatok stb. teljesen hitelesek. Jennifer Connelly máig nem győzött meg arról, hogy méltán kapott Oscar díjat, az ebben a filmben nyújtott alakítása sem hibátlan, bár vannak nagyon szép pillanatai, összességében jól, de nem kiválóan játssza el Darwin feleségének szerepét. Még Benedict Cumberbatch alakítása sem vigasztalt ezúttal a nem túl acélos filmért, ő sem tudott mit kezdeni igazán a szerepével. Toby Jones nyúlfarknyi jelenetében ellenben kiváló.
Jon Amiel jó rendező, azonban ezt a filmet sajnos nem sikerült jól összeraknia. A jelenetek színvonala nagyon hullámzó, igazán csak erős, amikor a házaspár szembenéz a problémáival, egyébként fájóan üresek a képsorok. A színészvezetés jó, a párbeszédek unalmasak, klisések. Darwin ennél többet érdemelt volna!
Szépen fényképezett, de felejthető film Paul Bettany kiváló alakításával, miatta érdemes egyszer megnézni.
6/10
