A magyar címfordításokat már számos kritika érte az utóbbi időben. Én nem szándékozom beállni most a sorba, ugyanis az eredeti címet tulajdonképpen szó szerint tolmácsolták nekünk a forgalmazók. Igaz, egyes potenciális mozilátogatókat már a cím hossza és tartalma is képes elriasztani. De csalódást kell okoznom: egy abszolút közönségbarát, kommersz film született Felix Herngren rendezésében.
Allan Karlsson (Robert Gustaffson) a századik születésnapján egyszerűen gondol egyet és olajra lép az idősek otthonából. Útja során megismerkedik a kissé bolondos, de nagyon jólelkű Julius-szal (Iwar Wiklander), akivel elég nagy slamasztikába keverednek, ugyanis egy véletlennek köszönhetően Allan-hoz kerül egy bőrönd, amely 50 millió koronát tartalmaz.
Pár apróbb drámai elemet leszámítva ez egy igazi vígjáték, ami szerencsére ebben az esetben jól is sikerült. Túlzás nélkül állítom, hogy iszonyatos mennyiségű humorbombával támadnak minket az alkotók. Az ember arcára -jó értelemben véve- ráfagy a mosoly és a film végéig el sem tűnik. A kötelező köröket tehát tisztességgel lefutja a film, amely a komikumok mellé egy igen erős krimi aspektust is felvonultat.
Regényadaptációról van szó, ez igaz, viszont a rendezést nem éreztem kellőképpen céltudatosnak. A film során erősen felidéződik bennünk a Forrest Gump többek között, ami önmagában nem is lenne baj, de a történet szempontjából túl sok jelentősége nincsen, inkább csak időhúzó funkciókat tölt be. Van egy teljes mértékben őrült és érdekes történetszál a központban, de nagyon sok múltidézős jelenet szakítja félbe a fő cselekményt. Habár a maguk módján ezek is szórakoztatóak, csak éppenséggel nem sok közük van a jelen időben játszódó eseményekhez. Ez már kapásból legalább egy fél órával rövidebb játékidőt eredményezhetett volna.
Felsorakoztat felesleges jeleneteket, de a végletekig szórakoztató filmről van szó, amit egyszer mindenképpen érdemes megnézni. A soundtrack korrekt, a színészi játékok sziporkázóak, a poénok ütősek és a karakterek is remekül ki lettek dolgozva, de óvatosan kell vele bánni, ugyanis könnyen lehet, hogy a vége felé kezdi már magát kényelmetlenül érezni a székben az ember. Így is kijelenthető azonban, hogy a skandináv filmgyártás továbbra is tartja a meggyőző színvonalat, de a spanyolviaszt azért nem találja fel.
7/10