Romanova. Tatjána Romanova. Az oroszok titkos fegyvere James Bond ellen, hiszen neki mindig is a szép nők voltak a gyengéi. Kémet a kém ellen, lássuk, ki a jobb! A Dr. No sikere után egyrészt az addig teljesen ismeretlen Sean Connery gigasztár lett (és az is maradt még sokáig), másrészt pedig adott volt a rajongótábor, aki biztosan megnézi a következő Bond sagát, tehát kezdődhettek az előkészületek a forgatáshoz. A recept maradt a régi: Connery sármájra építik a karaktert, nem maradhatnak el a szép nők, a jó italok, a még jobb autók, a playboy feeling, a látványos akciójelenetek, de ezúttal gondot fordítottak a forgatókönyvre, és egy karakteresebb főgonoszt is írtak Bond ellenlábasaként. Eredmény: javuló tendencia, jó film!
Természetesen akciójelenettel kezdünk: kedvenc titkos ügynökünk (Sean Connery, ki más?) látványosan fényképezve lopakodik egy kastély felé. Még természetesebben egy másik filmből nagyon ismerős arcú rosszfiú (Robert Shaw, aki A halál ötven órájával írta bele magát a filmtörténelembe) óvatosan követi, és ó, jaj, végez Bonddal. Csak nem hal meg a főhős a film elején? Nem, dehogy csak egy arcmaszkot viselt egy szerencsétlen puskatöltelék. Ezen hatásos nyitókép után a menetrend a szokásos: Bondot elszólítják aktuális hódítása mellől, irány M irodája, eligazítás a küldetésről (szovjet kódfejtőgépről van szó), és máris Tatjána (Daniela Bianchi ) ölelő karjaiban landol. Ő azonban orosz kém, akinek az a feladata, hogy félrevezesse őfelsége legsármosabb ügynökét, amíg a főnökei keverik a katyvaszt, hogy kijátsszák egymás ellen a titkosszolgálatokat. Vajon Bond képes lesz arra, hogy túljárjon mindenki eszén?
Az első részben belőtték a stílust, amit a folytatásban elkezdtek finomítani. Határozottan jobb a film, mint a dr. No, sokkal kidolgozottabb a forgatókönyv, a karakterek jobban meg vannak írva, végre lett egy dögös főgonosz (illetve algonosz, hiszen Robert Shaw figurája "csak" egy bérgyilkos), de azért nem szövegezi a székhez a nézőt a film végéig a történet, akad üresjárat időnként, és persze az idő vasfoga sem kímélte az alkotást, mai szemmel nézve az akkori csúcstechnika megmosolyogtató, de ettől még nagyon is szórakoztató, jó film.
Ebben a filmben hallhattuk először a főcímdalt, ami aztán a sorozat védjegye lett, mindenkinek azonnal őfelsége titkos ügynöke jelenik meg a lelki szemei előtt, ha meghallja. John Barry nevéhez fűződik az örökbecsű dallam megalkotása, mindjárt Golden Globe-ra is jelölték érte (egyébként később 5 Oscar díjat nyert, olyan filmek zenéjéért, mint pl. a Farkasokkal táncoló, Távol Afrikától, Az oroszlán télen). Az operatőri munka kiváló volt, a vágások szintén, sikerült beleverni a nézők fejébe, hogy James Bond a legmenőbb akciósztár, jól alakult a brandépítés. Látványos, de nem üres film született.
Egzotikus helyszínekre kalauzol el a történet, járunk Isztambulban, Velencében, adunk a luxusnak és két akció között a romantikának, alakul a James Bond univerzum. A történet is izgalmas, több csavar is akad benne, érdekes karakterek jelennek meg. Nem csak Robert Shaw karaktere maradandó, hanem a főgonosz, akit nem látunk, csak a kezét, ahogyan a fehér macskáját simogatja, és persze Rosa Klebb (Lotte Lenya) és az ő ostora, valamint késes betétű, nem túl szexi cipője.
Sean Connery egyre jobban belakta a karaktert, továbbra is tökéletesen játszotta a sármőr akciósztárt, azonban egyre kevésbé a külsejével hódított, sokat javultak a színészi eszközei a nyitófilmhez képest. Daniela Bianchi hozta, amit elvártak tőle, vagyis szép volt, Lotte Lenya mellékszerepében is emlékezetest tudott alkotni. Robert Shaw Grant szerepében méltó ellenfele volt Bondnak, jól alakította a hidegvérű bérgyilkost. M szerepében Bernard Lee ugyanolyan jó volt, mint mindig, Lois Maxwell Moneypenny szerepében ugyanolyan felejthető volt, mint mindig.
Terence Young sokat tanult a Dr. No-ból, jobb lett a folytatás, mint az első film. A színészvezetés megfelelő, jól el lett találva az akció-érzelem egyensúlya, nem viszi el a történetet a látvány, nem üres szórakoztatást kapunk, a jelenetek erősek, a párbeszédek kellően macsósak, de nem nevetségesek, finomodott a stílus, mélyült a karakter.
Erős folytatás, James Bond kezd formába lendülni - kötelező darab!
8/10
