Oroszországból szeretettel / From Russia with Love (1963)
2014. április 20. írta: FilmBaráth

Oroszországból szeretettel / From Russia with Love (1963)

oroszországból szeretettel2.jpgRomanova. Tatjána Romanova. Az oroszok titkos fegyvere James Bond ellen, hiszen neki mindig is a szép nők voltak a gyengéi. Kémet a kém ellen, lássuk, ki a jobb! A Dr. No sikere után egyrészt az addig teljesen ismeretlen Sean Connery gigasztár lett (és az is maradt még sokáig), másrészt pedig adott volt a rajongótábor, aki biztosan megnézi a következő Bond sagát, tehát kezdődhettek az előkészületek a forgatáshoz. A recept maradt a régi: Connery sármájra építik a karaktert, nem maradhatnak el a szép nők,  a jó italok, a még jobb autók, a playboy feeling, a látványos akciójelenetek, de ezúttal gondot fordítottak a forgatókönyvre, és egy karakteresebb főgonoszt is írtak Bond ellenlábasaként. Eredmény: javuló tendencia, jó film!

Természetesen akciójelenettel kezdünk: kedvenc titkos ügynökünk (Sean Connery, ki más?) látványosan fényképezve lopakodik egy kastély felé. Még természetesebben egy másik filmből nagyon ismerős arcú rosszfiú (Robert Shaw, aki A halál ötven órájával írta bele magát a filmtörténelembe) óvatosan követi, és ó, jaj, végez Bonddal. Csak nem hal meg a főhős a film elején? Nem, dehogy csak egy arcmaszkot viselt egy szerencsétlen puskatöltelék. Ezen hatásos nyitókép után a menetrend a szokásos: Bondot elszólítják aktuális hódítása mellől, irány M irodája, eligazítás a küldetésről (szovjet kódfejtőgépről van szó), és máris Tatjána  (Daniela Bianchi ) ölelő karjaiban landol. Ő azonban orosz kém, akinek az a feladata, hogy félrevezesse őfelsége legsármosabb ügynökét, amíg a főnökei keverik a katyvaszt, hogy kijátsszák egymás ellen a titkosszolgálatokat. Vajon Bond képes lesz arra, hogy túljárjon mindenki eszén?

Az első részben belőtték a stílust, amit a folytatásban elkezdtek finomítani. Határozottan jobb a film, mint a dr. No, sokkal kidolgozottabb a forgatókönyv, a karakterek jobban meg vannak írva, végre lett egy dögös főgonosz (illetve algonosz, hiszen Robert Shaw figurája "csak" egy bérgyilkos), de azért nem szövegezi a székhez a nézőt a film végéig a történet, akad üresjárat időnként, és persze az idő vasfoga sem kímélte az alkotást, mai szemmel nézve az akkori csúcstechnika megmosolyogtató, de ettől még nagyon is szórakoztató, jó film.

Ebben a filmben hallhattuk először a főcímdalt, ami aztán a sorozat védjegye lett, mindenkinek azonnal őfelsége titkos ügynöke jelenik meg a lelki szemei előtt, ha meghallja. John Barry nevéhez fűződik az örökbecsű dallam megalkotása, mindjárt Golden Globe-ra is jelölték érte (egyébként később 5 Oscar díjat nyert, olyan filmek zenéjéért, mint pl. a Farkasokkal táncoló, Távol Afrikától, Az oroszlán télen). Az operatőri munka kiváló volt, a vágások szintén, sikerült beleverni a nézők fejébe, hogy James Bond a legmenőbb akciósztár, jól alakult a brandépítés. Látványos, de nem üres film született.

Egzotikus helyszínekre kalauzol el a történet, járunk Isztambulban, Velencében, adunk a luxusnak és két akció között a romantikának, alakul a James Bond univerzum. A történet is izgalmas, több csavar is akad benne, érdekes karakterek jelennek meg. Nem csak Robert Shaw karaktere maradandó, hanem a főgonosz, akit nem látunk, csak a kezét, ahogyan a fehér macskáját simogatja, és persze Rosa Klebb (Lotte Lenya) és az ő ostora, valamint  késes betétű, nem túl szexi cipője. 

oroszországból szeretettel_1.jpgSean Connery egyre jobban belakta a karaktert, továbbra is tökéletesen játszotta a sármőr akciósztárt, azonban egyre kevésbé a külsejével hódított, sokat javultak a színészi eszközei a nyitófilmhez képest. Daniela Bianchi hozta, amit elvártak tőle, vagyis szép volt, Lotte Lenya mellékszerepében is emlékezetest tudott alkotni. Robert Shaw Grant szerepében méltó ellenfele volt Bondnak, jól alakította a hidegvérű bérgyilkost. M szerepében Bernard Lee ugyanolyan jó volt, mint mindig, Lois Maxwell Moneypenny szerepében ugyanolyan felejthető volt, mint mindig.

Terence Young sokat tanult a Dr. No-ból, jobb lett a folytatás, mint az első film. A színészvezetés megfelelő, jól el lett találva az akció-érzelem egyensúlya, nem viszi el a történetet a látvány, nem üres szórakoztatást kapunk, a jelenetek erősek, a párbeszédek kellően macsósak, de nem nevetségesek, finomodott a stílus, mélyült a karakter.

Erős folytatás, James Bond kezd formába lendülni - kötelező darab!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr845888222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.04.20. 16:00:07

nem biztos, hogy a folytatás jó szó rá, nem?!

TomAce 2014.04.20. 16:41:21

Jó lett, bizony! A posztba nem belekontárkodva két dolgot hadd tegyek hozzá:
- Blofeld szerepét a Dr. No-ból megismert Dent professzort alakító Anthony Dawson játszotta
- Kerim Beyt pedig már halálol betegen játszotta el Pedor Armendáriz
Tetszik a sorozatod!

FilmBaráth 2014.04.20. 17:36:00

@doggfather: a sorozat második része kicsit hosszú lett volna, nem?:-)

FilmBaráth 2014.04.20. 17:37:18

@TomAce: köszönöm a kiegészítést!:-)
Örülök, hogy tetszik a sorozat!:-)

Mr.Treeger 2014.04.20. 21:54:00

Szerintem itt már rájöttek arra, hogy a főgonosz mellél kell egy-két karakteres algonosz is, ami aztán szintén védjeggyé vált a Bond univerzumba.

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2014.04.21. 08:14:51

Atyaég, az Index-címlapon levő kisképről azt hittem Steven Seagal van rajta.