Goodbye World (2014)
2014. április 15. írta: danialves

Goodbye World (2014)

 GoodbyeWorldStills_28129.jpegNagyon nem tudom hová rakni ezt a filmet. Az egyik legérdekesebb alkotás, amit az utóbbi időben láttam, csak sajnos el lehet mondani ezt róla jó és rossz értelemben. Egyrészt tetszett a szokatlan koncepció, másrészről sokszor legalább annyira feszengtem rajta. De lehet, hogy csak én venném túl komolyan a világvégét.

James és Lily (Adrian Grenier, Kelly Bishé) egy, a világtól messze eső farmon élnek. Amely azonban tökéletes menedék lesz egyetemi barátaik számára, amikor egy számítógépes vírus, és néhány jól célzott terrortámadás teljesen összeomlasztja az ország elektronikus hálózatát. Így hőseinknek más dolguk sincs, mint az üvegházban nevelt marihuánát szívni és valahogy átvészelni a világvégét. Csak hogy a régi sérelmek óhatatlanul is felszínre kerülnek még ebben a környezetben is.

Természetesen az elektronika halála kapcsán a reménytelen agónia helyett valószínűleg tényleg mindenki inkább füvezni kezdene, főleg ha egy ilyen önellátó házba sodorná őket a sors. Viszont idővel zavarba ejtő (és már egyik hősünknek is feltűnik) az a disszonancia, hogy még ebben a helyzetben is csak a különböző párkapcsolati és magánéleti problémákkal tudnak foglalkozni. Nem tagadom, hogy egyben ez valamilyen szinten imponált is nekem: egyszerre volt bizarr és üdítő látni egy olyan posztapokaliptikus alkotást, amely ilyen naivitással tudja szemlélni a világot, és még a játékidő második végére sem kerül elő a kannibalizmus vagy szimplán egymás könyörtelen legyilkolása. 

goodbye world.jpgA probléma inkább az, hogy ebbe teljesen felesleges volt belekeverni a világvégét. Mindvégig úgy tűnt nekem, hogy az apokalipszis mindössze egy ügyetlen plot device, amely csak azt az ürügyet szolgálja, hogy valahogy összeterelje ezt a 8 embert hosszabb időre. Ugyanis a szomszédokkal való összezördülésen kívül nem igazán történik semmi, ami különösebben befolyásolná a szemünk előtt zajló romantikus drámázásba oltott, kellemes hangulatú osztálytalálkozót. Annak ugyanis még egészen jó lenne amolyan egy helyszínes kamaradrámaként, már amennyiben eltekintek néhány igencsak megmosolyogtató húzástól. De ebbe a kissé komolytalan, idilli hangulatba egyáltalán nem passzolnak azok a jelenetek, amikor szereplőink kilépnek a szerelmi háromszögek szintjéről élet-halál harcot vívni az erőforrásokért. Jellemzően a forgatókönyv is tanácstalan, hogy hogyan reagálják le a karakterek ezeket a momentumokat, így többnyire ezek jelentik egyben a legkínosabb pillanatokat is.

Sok helyen teljesen azt éreztem ennek köszönhetően, hogy egy vígjátékot látok, csak poénok nélkül. Ugyanis sokszor gyengén szállított fordulatok, karakterfejlődések egészen jók lettek volna egy rakás poén közé ágyazva, ahol nem is igazán kellett volna hitelességet vagy drámai erőt elvárni tőlük. Mert alapvetően a hangulat nagyon megkapó, még a karakterekkel sem lenne baj, a dialógusok is bőven elszórakoztattak másfél órán keresztül, csak valahogy a szálak elvarrása nem jött össze.

Akár egy szokatlan posztapokaliptikus drámát, akár egy karakterközpontú kamaradrámát akartak volna kihozni az alkotók ebből a filmből, sokkal jobban jártak volna. A kettő keverékeként viszont egészen értelmezhetetlen ez a produkció, arról nem is beszélve, hogy nem is a legjobban írták meg. Így pedig az egyetlen következtetés, amit le lehet vonni ebből az egészből, hogy a kaliforniai hipstereknek még a világvége is csak egy first world problem, mert nincs többé Starbucks.

6,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr736027190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása