Mi a generációs szakadék? Amikor apukád/anyukád meglátja Vincent Vegát a Ponyvaregény táncos jelenetében, és álmodozó szemekkel elkezd mesélni arról, hogy mekkorát bulizott annak idején a diszkóban, amikor te még pajzán gondolat formájában sem léteztél. Hagyd az ősöket nosztalgiázni, nézd nyugodtan tovább a filmet, így mindenki jól jár! Ebből is látszik, hogy a színészi pálya hosszú, a közönség pedig nem felejti el kedvenceit, akkor sem, ha hosszú kihagyás után találkozhat vele a moziban. Travolta azon kevesek közé tartozik, akinek sikerült kétszer is a csúcsra kerülni, és bár ma már nem róla szólnak a tophírek, azért húzónévnek számít, köszönhetően több évtizedes munkájának. 

New Jersey-ben született, teljesen átlagos családban, testvérei szintén a filmiparban tevékenykednek. Gyerekkorától művész pályára készült, nem kispályázott, már 6 éves korában táncórákat vett Gene Kelly testvérétől, Fred Kellytől. 16 éves korában úgy döntött, hanyagolja a sulit, inkább az élet iskolájában bizonyít. Először New Yorkba költözött, ahol reklámokban és táncos produkciókban tündökölt, majd áttette a székhelyét Hollywoodba, ahol a tévésorozatok várták. Aztán beütött a mázlifaktor: Allan Car producer már jó ideje kereste a férfi főszereplőt a Grease c. filmhez. Aztán egy szép napon a szállodájában ücsörgött, unalmában tévét nézett, és hirtelen meglátta Travoltát az egyik sorozatban. Azonnal telefonért nyúlt - nem, még nem Johnny fiút hívta, hanem producertársát, hogy most azonnal kapcsolja be a tévét, és nézze meg azt a teljesen ismeretlen színészt. Gyorsan előkerítették, meghallgatásra hívták, és annyira lenyűgözte őket, hogy 3 (!) filmre kötöttek vele szerződést. Ebből az első a Szombat esti láz volt, a második a Pomádé. Egyesek nézik a meséket, mások megélik őket...

Az 1977-ben készült Szombat esti láz a diszkókorszak kultfilmje lett, Travoltát egészen az Oscar-jelölésig repítette a film sikere. Üssenek agyon, verjenek meg, nekem nem tetszett a film, a táncjelenet fantasztikus, egyébként egy teljesen felejthető film, ellenben a szüleim generációja a mai napig imádja. Na de az egy évvel később született Pomádé, az igen, odavagyok érte! Ezerszer láttam, és nem tudom megunni! Dögös, rockos, romantikus, Travolta és Olivia Newton John párosa nagyon jól működik benne, és az a kocsiverseny! ja igen a táncverseny is! (egyéni kedvenc: amikor turbózzák fel autót, és persze a finálé).

Travolta gigasztár lett, de a diszkókorszak gyorsan lehanyatlott, az ő csillaga is halványodni kezdett. Megpróbálkozott a komolyabb műfajjal, de a Város cowboy nem volt filmtörténeti mérföldkő, ellenben a Halál a hídon egy nagyon jó film, és Travolta is jó volt benne. Aztán jött Stallone rendezésében a Szombat esti láz harmatgyenge utánérzése, az Életben maradni (én végigszenvedtem, tényleg nagyon rossz!), ami hatalmas bukta lett. Amit sikerült tetézni a Pomádé még gyatrább folytatásával (Two of a Kind), amivel Travolta hosszú évekre kiírta magát a filmvászonról. Miután végigvegetálta a 80-as éveket a Nicsak ki beszél trilógiával valamennyire visszahozta magát a köztudatba (én személy szerint imádtam az első részt - a folytatások a közelébe sem értek  - de akkor is csak egy jól sikerült családi vígjáték sorozat volt, ami azért lássuk be, hosszú távon kevés az üdvösséghez). 

Minden bizonnyal örökre eltűnt volna a süllyesztőben, de jött Tarantino, aki neki írta a Ponyvaregényben  Vincent Vega szerepét. A történelem ismételte önmagát, ismét Oscar-jelölésig jutott a világsikerű filmnek köszönhetően. Travolta újra a csúcsra került, és jó szerepválasztásaink köszönhetően ott is maradt jó ideig.

A Szóljatok a köpcösnek elsöprő sikert aratott, übercool filmnek számított annak idején (fellendült a napszemüvegbusiness a dögös gengszter vígjáték hatására, amelyben Travolta mellett Gene Hackman, René Russo és Danny DeVito brillírozott). A következő film az én személyes kedvencem, de nem Travolta, hanem Christian Slater miatt, akibe halálosan szerelmes voltam akkoriban, nem is tudom, hányszor láttam akkoriban a Rés a pajzson című John Woo akciófilmet.

A csodabogár korántsem látványos film, inkább egy szívet melengető romantikus dráma, amely arról szól, hogy egy teljesen átlagos férfi egy égi jelenség következében szuper képességre tesz szert. Nem túl sok szó szokott esni róla, nem is eget rengetően jó film, mégis érdemes egyszer megnézni a színészi alakítások miatt. A Michael egy nem túl jól sikerült dramedy, Travolta egy angyalt játszik benne, nem is rosszul, kár érte. Az életem szerelme szintén nem lett nagy siker, pedig olyan játszótársakat kapott maga mellé, mint Sean Penn és Robin Wright. 

És már el is érkeztünk a következő nagy sikerhez: az Ál/Arc hatalmas film volt, a Travolta-Cage páros olyan rendezőt kapott, mint John Woo, aki szinte művészi szintre emelte az akciófilm műfaját. Bár ma készülnének ilyen látványos, de egyáltalán nem üres filmek, amelyekből mindenki vég nélkül tudja idézni a kedvenc részeit (nekem Cage headbangje, amikor kiszáll a kocsiból, és persze, amikor őrülten néz a tükörbe). 

Törvényszerűen kisebb sikerű filmek következtek, amelyek nem voltak rosszak, mégsem ezek jutnak először eszünkbe az életműből (Mad City, A nemzet színe-java). Travolta feltűnt Terence Malick Az őrület határán című filmjében is (tegye fel a kezét, aki felismerte elsőre!), A tábornok lánya egy jó közepes dráma. Aztán elkövette élete egyik legnagyobb baklövését, amivel újra sikerült parkolópályára tenni a karrierjét: hívő szcientológusként filmre vitte a vallási guru, L. Ron Hobbard  könyvét, ami olyan borzalmasra sikerült, hogy az összes hollywoodi producer gyorsított ütemben kitörölte a számát a telefonjából.

Szerencsére a Kardhal sikere megmentette attól, hogy teljesen nulláról kezdje újra, de az A-lista eltűnt a távolban, közepes, felejthető filmek sora következett (azért akadt ezekben is mívesebb darab, pl. a Bobby Long és A tűzből nincs kiút, a Faterok a motoron sem volt rossz), de egészen 2007-ig kellett várnia arra, hogy a közönség újra visszafogja a szívébe: a Hajlakkban egy nőt(!) alakított, frenetikusan, újra feltette magát a térképre, még Oliver Stone Vadállatok c. filmjébe is belekerült, és nagyon jó volt benne, de ez az alkotás már csak gyenge visszhangja a klasszikus Stone filmeknek, nem is lett sikeres, sajnos. 

Ma már nem ő mosolyog a magazinok címlapján, de a közönség szereti, idén is moziba kerül egy filmje, de a zajos sikerek ideje már elmúlt, az utóbbi időben sajnos családi tragédiája miatt írtak elsősorban róla a lapok (meghalt a fia), és folyamatosan visszatérő téma esetleges homoszexualitásának kérdése. Kiváló pilóta (egyébként Harrison Ford szintén), szeret zenélni, hosszú ideje él házasságban Kelly Preston színésznővel. 

Hatalmas szerencséje volt pályája kezdetén, megjárta a szakmai csúcsokat és hosszú évekre eltűnt a közönség szeme elől, azonban az évek során bebizonyította, hogy nem csak egy felszínes diszkósztár, hanem komoly színész, akiből a Ponyvaregénynek köszönhetően igazi kultikon lett. Sok szép pillanatot szerzett nekünk, reméljük, még sok jó filmet láthatunk vele!