A piszkos tizenkettő / The Dirty Dozen (1967)
2014. március 22. írta: FilmBaráth

A piszkos tizenkettő / The Dirty Dozen (1967)

a piszkos 12.jpgVégy egy jó forgatókönyvet, látványos akciókat, igazi rossz fiúkat (akikért a lányok odavannak, a fiúk pedig hasonlítani akarnak hozzájuk), és máris kész a legenda! Rengeteg film született a második világháborúról, mégis ez lett a közönség kedvence. Pedig első ránézésre semmi különös, mégis ezredjére is meg kell nézni, mert a mai tucat akció színészek világában felüdülés olyan fajsúlyos egyéniségeket látni, mint Lee Marvin, Charles Bronson vagy Donald Sutherland. Laza duma, fordulatos, akciódús történet, ennél több nem is kell a tökéletes kikapcsolódáshoz. 

Reisman őrnagy (Lee Marvin) nem igazán van oda a feljebbvalóiért. Az érzés kölcsönös, ő sem örvend túl nagy népszerűségnek a tisztikarban, ezért naná, hogy neki adnak egy olyan ótvar munkát, hogy hozzon létre egy csapatatot 12 halálraítéltből, rázza őket gatyába, és foglaljon el velük egy kastélyt, ami tele van náci tisztekkel. Az őrnagynak nincs könnyű dolga, a fiúkat egyenként kell megtörni, ami nem könnyű, lévén egyikük sem kiscserkész típus. Nem kevés nevelő célzatú pofon, lazának nem mondható kiképzés, és hasonló finomságok után a csapat összeáll, elfogadja vezetőjének Reismant, és immár semmi sem áll a küldetés útjában, melyről azonban nem mindenki tér vissza...

A történet elég szimpla, mégis sikerült tartalommal megtölteni. A siker záloga a jó forgatókönyv, ezen belül a jól megírt karakterek voltak. Minden csapattagot megismerjük közelebbről, teljesen különböző egyéniségek, mindenkinek megvan a maga története, a saját motivációja. Az őrnagy ezeket kihasználva kovácsol belőlük ütőképes csapatot, nem túl finom, de annál hatásosabb eszközökkel. Vele együtt mi is megkedveljük közben a fiúkat, jókat nevetünk a csibészségeiken, és elkezdünk szurkolni nekik, hogy sikerüljön a küldetés. Vagyis beleéljük magunkat a történetbe, amelyben csak annyi a dráma, amennyi az érzelmi hatás eléréshez kell, elsősorban a kaland és a lazán macsós szöveg van előtérben, aztán a végkifejlet felé már az akció javára billen a mérleg nyelve, de a jól eltalált tempónak köszönhetően továbbra sem válik unalmassá a film.

Mai szemmel nézve kicsit már poros a külcsín, de a belbecs továbbra is tetszetős, annak ellenére, hogy a vágás nem az igazi, a történet időnként döcög, de mindez nem számít, mert a film hangulata még sok évvel a készítése után is hatással van a nézőre. De kit érdekel mindez, amikor ilyen klasszikusok zengenek a szereplők ajakán, mint pl. " Fiúk, ki akar tábornok lenni? Pinkley? Milyen tábornok uram? Egy sima, közönséges, hétköznapi amerikai tábornok. Inkább ha civil lehetnék, uram!", vagy "Hogy hívják, fiam? Jelentem uram, kettes!", és persze vég nélkül folytatható a sor. Az ilyen képsorok maradnak meg az emlékezetben, nem pedig a valóban tucattörténet egésze.

a piszkos 12 2.jpgA film sikere egyértelműen a színészválasztáson múlott, szerencsére utánozhatatlan szereplőgárda állt össze, ezért ebben nem volt hiba. Lee Marvin telitalálat volt az őrnagy szerepében, ez lett a leghíresebb szerepe (pedig egyáltalán nem erre kapta az Oscar díját), ebben maradt meg a közönség emlékezetében. Charles Bronson Wladislaw szerepében gyakorlatilag saját magát játszhatta el, Donald Sutherland ismét egy nem kicsit bolond figurát személyesített meg, de mivel messze ő volt a legjobb színész a szereplők közül, ezért nem véletlenül sikerült maradandó alakítást nyújtania. Telly Savalasnak ellentmondásos szerep jutott, magához képest nem annyira erős a jelenléte a filmvásznon, de annyi baj legyen, azért jutott neki néhány szép pillanat. John Cassavetes Victor Francoként felejthetetlen, ahogyan Richard Jaeckel is Bowren őrmester alakjában. És persze ne feledkezzünk el a zseniális magyar szinkronról sem, ami rengeteget tett hozzá a filmhez (Sinkovits, Bujtor, Inke László stb. - öröm hallgatni, ma már nincs ilyen minőségű munka a műfajban, sajnos...)

Robert Aldrich rendező szerencsére nem vette túl komolyan ezt a filmet, ennek köszönhetően egy szórakoztató, laza, de egyáltalán nem üres alkotás született. A színészvezetés tökéletes, a jelenetek erősek, az operatőri munka kiváló, és nem utolsó sorban látványosak az akciójelenetek. 

Időtálló klasszikus, amit nem lehet megunni, mindig újra és újra látni kell, kötelező darab!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr965805505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rovarirtó · http://www.agrohydro.hu 2014.03.22. 15:16:37

Még Posey is kilépett a sorból, pedig ő talán még soha nem borotválkozott meleg vízben...

Krajcs · http://uralicowboy.blog.hu 2014.03.22. 17:40:52

@Rovarirtó: Brühühü! Hideg a vizecske... Én nem moszom meg a cuki kisz arcockámat ebbe' a hideg vízbe'! Inkább tipegek vissza a halálszorra!

- Látja MP haver? Ez mán igazi csapat! Kő kemények!

kotelhuzas 2014.03.22. 17:43:10

Ezt a filmet szinte bármikor meg tudom nézni. De tényleg. A második részét már nem annyira

A megvalósult amerikai ólom.. 2014.03.22. 19:54:32

@kotelhuzas: Ezzel én is így vagyok. Örök klasszikus ez is.A szinkron is nagyon ott volt. Sinkovits, Szersén Gyula, Inke László, Szakácsi stb. Már előre félek hogy mikor szinkronizálják újra ezt is, ahogy már sok filmmel (Pl. Ben Hur, Barrabas) megtették. Miért van erre szükség?

micsoda? 2014.03.22. 21:53:01

Ezt a filmet nem lehet elfelejteni. A második rész a Yuotuben is megnézhető, az első viszont nem.

tapangász 2014.05.05. 18:26:21

Olvasta valamelyikőtők a könyvet is?
Össze-vissza kuszálták a karaktereket a filmhez, nekem amiatt nem teszik.
A könyvben volt "értelme" a karaktereknek, ott fekete srác tiszt volt valaha és ő tudott csak németül.
Hiába játszanak jól vagy nagyon jól, ha a story-t van mihez viszonyítani...
A folytatás meg borzalmas kliséhalmaz.

A fentiek fordítottja A Tizsedes meg a többiek. Ott a könyv olvashatatlanul szörnyű, a film csodás.
Vagy A vád tanúja is ilyen, hiába Agatha Christie az író. A film viszont Charles Laughtonnal alapmű. Nekem mindeképpen.

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2017.04.20. 21:10:47

@tapangász:
igen, nagyon érdekes volt regényben is megismerni a sztorit! Jeles író műve, mégis nagyon más élmény olvasva.
Jó könyv, de egészen döbbenetes, hogy miközben tulajdonképpen azonos a történet, tehát a film jól követte a regény cselekményét, az idő kezelése egészen más! A film miről szól? Banda összeszedése és felkészítése, majd az akció. És a regény: a csapat felkészülése. És majdhogynem ennyi. Már az utolsó oldalaknál lapoz az ember, és még el se indultak a tengeren túlra bevetésre... Azt keressük, hol a második kötet, amiben folytatódik a jól ismert sztori. De nincs, mert a regénynek valóban csak pár oldala foglalkozik a végrehajtott haditervvel. Egyszerűen másra helyezi a hangsúlyt. Arra, ami egyébként a filmváltozatnak az igaz erénye, ami legendássá teszi: a csapat kialakulása és összeforrása. Csak mozivásznon kellett ehhez még azért fél óra lövöldözés-robbantgatás is.
süti beállítások módosítása