Mit várhat el az ember egy olyan alkotástól, amely eredeti címe ennyire silány, a főszereplője pedig a nem épp színészi brillírozásairól ismert Shia LaBeouf? Talán csak valami igazán negatív élményt. Legalábbis én így gondolkodtam a film megtekintése előtt, azonban furdalt a kíváncsiság, hogy egy ilyen pocsék alapötlettel és lehetőségekkel rendelkező alkotás miként juthatott el a berlini fesztivál Arany Medve jelöléséig. A stáblista után ugyan önmagamnak feltett kérdésemre nem kaptam választ, de annak keresése közben elképesztően jól szórakoztam.

Charlie (Shia LaBeouf) édesanyja halála után elmenekül a fájdalma elől, és Bukarestbe repül szerencsét próbálni. A kiruccanás persze nem úgy sül el, ahogy főhősünk várná: Gabi (Evan Rachel Wood) iránt lobbant szerelmének köszönhetően a két román maffiózó, Drako (Til Schweiger) és Nigel (Mads Mikkelsen) céltáblájává válik.

A film felütése korántsem hangzik rosszul , azonban a játékidő kb. feléig nincs is igazán konfliktus a jelenetek mögött, de ez nem feltétlenül probléma. Az igazi izgalom a két maffiózó színrelépésekor kezdődik és szerencsére a játékidő végéig ez maximálisan a képernyő elé szögezi a nézőt. Ennek ellenére az alkotás korántsem tökéletes: a legszembetűnőbb probléma (amit amúgy semmilyen körülmények között nem emelnék ki) az Mads Mikkelsen elpuskázott szinkronhangja (Szabó Győző) amivel majdhogynem kiherélték a kőkemény dán színészzseni karakterét. A másik óriási hiba a film stílusbesorolásában keresendő, pontosabban annak hiányában. Az alig 100 perces játékidő alatt ugyanis a thrillertől kezdve a vígjáték elemeken át egészen a bárgyú romantikus szálig mindenféle elemet beleszuszakoltak a forgatókönyvbe, amely érezhetően nem bírja el ezek súlyát, és túlsűrítetté válik a játékidő végére.

Ugyanakkor ezen apró hibákat kompenzálja a nagyszerű hangulat: az adrenalin pumpáló vágás és kameramozgás abszolút a helyén van, az utolsó fél órában bekövetkező macska-egér játék pedig nem csak szórakoztató, de a lassítások és színelmosódások ellenére is pozitívan letisztultnak mondható. Nagy meglepetésemre Shia LaBeouf karaktere és színészi játéka is egész emberire sikeredett, persze az amerikai „fenegyerek” még így is elbújhat a két (itt szó szerint) brutális színészzseni, Til Schweiger és Mads Mikkelsen mellett.

Ahogyan azt a felvezetőben is említettem, fogalmam sincs miért érdemelt Arany Medve jelölést az alkotás, de az elmondható a film egészével kapcsolatban, hogy hibái ellenére egy veszettül akció dús, izgalmas és szórakoztató élménnyel volt dolgom. Nem maradandó filmélmény, amely talán a megtekintés utáni másnapon már az eszünkbe sem jut, azonban a játékideje alatt alaposan a székbe szögezi a nézőt. Ez pedig dicséretes, pláne ilyen előjelek után.

7/10