Ameddig érték lesz a pénzed, a széltől is megóv a hadsereg. A római birodalom hatalma ennek megfelelően a katonai erőre épült, a katonák hősök voltak, időnként azzal, hogy újabb területeket hódítottak meg az örök város nevében, időnként azzal, hogy császárokat gyilkoltak. Ehhez azért nagyon súlyos vétkeket kellett elkövetnie az uralkodónak, például azt, hogy felgyújtja a birodalom szívét, Rómát. Igen, Néróról van szó, akinek rengeteg bűne volt, de nem ő borította lángokba imádott városát, sőt valójában mindent megtett, hogy megmentse, de a város építészeti elrendezése és a kor technikájának alacsony tűzoltásra való alkalmassága olyan tragédiához vezetett, ami máig megihleti az írókat. Többek között Sienkiewiczet is, akinek világhírű regényét, a Quo Vadist 1951-ben vitték filmre.
Marcus Vicinius (Robert Taylor) a hadsereg parancsnoka sok év hadakozás után tér vissza Rómába. Érthető módon bulizni készült ezen a becses estén, azonban úgy alakul, hogy ehelyett egy egykori katonai vezető, Plautius csendes házában kénytelen unatkozni. Ámde hamar elszáll a mérge, mivel nem meglepő módon összefut a házban a családfő nevelt lányával, Lygiával (Deborah Kerr). A szerelem Marcus részéről első pillantásra fellobban, és igazi római módon erőszakos ostromba kezd, ami azonban megriasztja Lygiát, akiről kiderül, hogy keresztény, és ennek a vallásnak az eszméi szerint éli az életét, ami merőben ellentétes a nyers katona életfelfogásával. Marcus nagybátyja, Petronius (Leo Genn) egy cinikus hedonista, és döbbenten figyeli, hogyan változik meg unokaöccse lassan, de biztosan Lygia hatására. Ugyanakkor Néró (Peter Ustinov) legjobb barátjaként szintén döbbenettel nézi, hogyan borul el a császár elméje. Hogy ne legyen egyszerű az élet, még Néró felesége, Poppea (Patricia Laffan) is beleszeret Marcusba, aki Lygia miatt nem viszonozza az érzelmeit. Mindezek oda vezetnek, hogy Róma látványos tűzhalála után a keresztényeket az oroszlánok elé vetik az arénában. Vajon túlélik-e a szerelmesek a mészárlást, és Róma megszabadul egy őrülttől?
Nagyon régen készült a film és nagyon hosszú, vagyis nem mondható könnyen emészthető alkotásnak. Ha el tudunk tekinteni a kor technikai színvonalától és az időnként kicsit bugyuta párbeszédektől, jól fogunk szórakozni rajta, hiszen látványos, és egyáltalán nem üres filmről van szó. A forgatókönyv nem sikeredett túlságosan fényesre, elég középszerűen sikerült adaptálni a kiváló Sienkiewicz regényt. A látvány felülírja a tartalmat, a két fő karakter, Marcus és Lygia teljesen sablonos lett, szerencsére Néró figurája nagyon jól sikerült, ezért nem lesz unalmas a film. Petronius és Ursus (Lygia hatalmas testőre) jól megírt alakja szintén sokat hozzátesz a filmhez. A történetet nem mondanám sodró erejűnek, inkább epikusan hömpölygőnek, akad benne jó pár dramaturgiai bukfenc és felesleges párbeszéd, de kit érdekel, hiszen visszautazhatunk az időben, csodálhatjuk Rómát, izgulhatunk, hogy igaz-e az az alaptézis, miszerint omnia vincit amor (a szerelem mindent legyőz) ebben az ókori Rómeó és Júlia történetben.
Robert Taylor korának férfiideálja volt, hozta, amit elvártak tőle, jól nézett ki, élethűen alakította a hős katonát, azonban színészi képességei nem verdesték az egeket, ahogyan Deborah Kerr-nek sem, de legalább nem játszották le egymást a vászonról. Akiért érdemes megnézni a filmet, az Peter Ustinov. Zseniálisan alakítja Nérót, mindenkit lemos a színről, pedig nem volt könnyű dolga, ripacsot alakítani színészként mindig óriási kihívás, könnyen nevetségessé válhat az alakítás. Érhetetlen számomra, miért nem kapott Oscar díjat ezért a szerepét, megérdemelte volna. Érdekesség, hogy 8 Oscar díjra nevezték a filmet, de egyet sem kapott meg, így sajnos Rózsa Miklós sem a zenéért. Leo Genn Petronius alakjában szintén kiváló alakítást nyújt, a karakter minden mélységét megmutatja. Péter apostol szerepében Finlay Currie gyönyörű jeleneteket kapott (quo vadis, quo vadis, domine - hová mégy uram? felejthetetlen!), Buddy Baer Ursus szerepében sem csak a külsejével szerez nekünk szép pillanatokat.
A rendezés elég közepesre sikeredett, igazából a látvány és a színészi alakítások miatt maradt emlékezetes a film, ami egy szép, de közel sem üres történelmi tabló lett.
Egy megható szerelem az ókori Rómában, gyönyörű képekkel és egy zseniális alakítás Peter Ustinovtól, kár lenne kihagyni az életünkből!
7/10
