Biszexuális volt, rengeteg cigarettát szívott, mániás depresszióban szenvedett, de mindez nem számít, mert ő volt minden idők legjobb Sherlock Holmes-a. A Granada Televízió által 1984 és 1994 között sugárzott tévésorozatban, amely kétségkívül a legjobb klasszikus feldolgozása Doyle novelláinak, játszotta el a zseniális detektívet. És nem csak játszotta, hanem élte is a szerepét, legendásan lelkiismeretesen készült az alakításra. Csak egy példa arra, hogy mennyire eggyé vált a szereppel: egy jótékonysági futóversenyen, ahol mindenki rövidnadrágban és pólóban teljesítette a távot, Jeremy Brett Holmes kalapjában és sapkájában tette ezt, természetesen igazi úriemberként bottal a kezében.
Ha Tahi Tóth László zseniálisan jó szinkronja nélkül, eredetiben nézzük a sorozatot, elámulhatunk a színész klasszikusan elegáns kiejtésen. Ki gondolta volna, hogy Jeremy Brett beszédhibával született, nem tudta rendesen kiejteni az "r" hangot? Gyermekkorában sebészi segítséget kapott, később pedig naponta gyakorolta a helyes kiejtést, kemény munkával tette múlt idővé beszédhibáját.
Peter Jeremy William Huggins néven született, de kénytelen volt nevet változtatni, amikor a rögös színészi pályára lépett, ugyanis a kedves papa nem igazán volt elragadtatva attól, hogy gyermeke csepűrágónak állt, és nem engedte, hogy az ő nevét használja. Aztán, amikor jöttek a sikerek, apuka megbékélt, és kegyesen engedélyezte, hogy Huggins néven arassa le a további babérokat, azonban Jeremy megmakacsolta magát, és maradt az általa választott művésznévnél, ami onnan ered, hogy első öltönyének szabóját Brettnek hívták. Azért a lázadás csak egy bizonyos pontig tartott: a fiát Huggins néven anyakönyveztette. Érdekesség, hogy utolsó filmjében, a már halála után bemutatott Moll Flandersben egy sértett apát játszott. Volt honnan merítenie a karaktert valószínűleg..
Nos, Jeremynk nem törődött az óvó atyai szóval, és színészetet tanult 1951 és 1954 között a londoni Központi Beszéd és Drámaiskolában. Hamar kitűnt tehetségével, már iskolás évei alatt is több díjat nyert. Nem meglepő módon a színházban aratta első sikereit, természetesen Shakespeare darabjaiban főként, több patinás társulatnak is tagja volt. Hamar feltűnt a tévében is, majd néhány apróbb szerepben filmen is, de az áttörés még messze volt.
Kétszer is megvolt az esélye annak, hogy Jeremy Brett nem Sherlock Holmes alakját teszi feledhetetlenné, hanem egy nem kevésbé angol ikont, aki kicsit más közegben mozog, mint a zseniális detektív: majdnem ő kapta James Bond szerepét a filmvásznon, azonban előbb George Lazenby (ez azért a vicc kategória szerintem..), másodszor pedig Roger Moore lett a befutó.
A 60-as évektől gyakran bukkant fel a tévében, azonban a filmes karrier soha nem jött össze igazán. Két alkotás emelhető ki a filmvászonról, amelyben szerepelt: a Háború és béke, és a My Fair Lady. Az egyikben Audrey Hepburn testvérét, a másikban az udvarlóját alakította. A Háború és békében ő volt az egyetlen, aki valódi lovon ült a jelenetekben (szenvedélye volt a lovaglás, zsokénak készült). A My Fair Ladyben nem ő énekelt a filmvásznon, holott kiválóan képzett hangja volt. Egyébként az íjászat is nagy hobbija volt, egy patinás angol íjászklubnak is tagja volt, akárcsak apja és testvére, és zongorázni is szeretett.
Nem csak Sherlock Holmest alakította kitűnően, hanem dr. Watsont is Charlton Heston mellett az 1980-as Vérkeresztség Los Angeles-i színpadi adaptációjában.
Volt öniróniája, gyakran viccelt azon, hogy színészként soha nem juthat el a 20. századba, hiszen színpadon, tévében és filmen egyaránt klasszikus szerepeket játszott.
Habár biszexuális volt, legnagyobb szerelme második felesége, Joan Wilson producer volt, aki hosszú betegség után rákban hunyt el. Soha nem heverte ki a halálát, nagyon sok rákbetegséggel kapcsolatos jótékonysági rendezvényen vett részt az emléke miatt. Egy ideig Holmes szerepét sem vállalta, azonban mindannyiunk szerencsére összeszedte magát, újra kezdte a forgatásokat. Azonban a sok stresszt már nem bírta az idegrendszere, rengeteg mentális krízisen ment át, sokszor került kórházba.
Noha nem volt mentes a káros szenvedélyektől, mégis, amikor kiderült, hogy nagyon sok fiatal nézi a sorozatot, az ő ötlete volt, hogy a nagy nyomozó látványosan szakítson a drogokkal (fanok kedvéért: az Ördög lábnyoma c. részben tértek el az eredeti Doyle novellától a jó ügy érdekében).
Soha nem tudott megszabadulni a cigarettától (volt, hogy egyetlen forgatási napon 60 szálat szívott el), a halálát is az ebből eredő szívelégtelenség okozta. A mániás depressziója miatt kedélyjavító tablettákat szedett, amelynek következtében a teste felpuffadt, színészi nagyságának köszönhetően azonban így is illúziókeltő tudott lenni a sorozat utolsó részeiben (bár azok már nem érték el a korábbi epizódok színvonalát, de nem a színész külseje vagy játéka miatt, hanem egyszerűen a forgatókönyv és a rendezés nem volt olyan jó). Akkor sem hagyta abba a forgatást, amikor mellkasából már szívták le a vizet az orvosok. Fájdalmai ellenére folytatta a munkát, végül londoni otthonában hunyt el, a szíve vitte el.
Sherlock Holmes mindig az angyalok oldalán állt, de ő maga soha nem volt angyal, ahogyan Jeremy Brett sem. A pokol legmélyebb bugyrait járta meg, a lélek sötét oldalát is ismerte, ezért is tudta olyan élethűen eljátszani a rendkívül bonyolult karaktert.
