Másodvélemény: A rettenthetetlen / Braveheart (1995)
2013. december 07. írta: FilmBaráth

Másodvélemény: A rettenthetetlen / Braveheart (1995)

braveheart.jpgA blogon nemrégiben született már kritika a filmről, amivel messzemenően nem értek egyet, ezért muszáj volt nekem is írni róla.

Mel Gibson, mielőtt a klimax tönkrevágta volna a karrierjét, nagyon is jó filmeket hozott össze, nem csak szereplőként, hanem rendezőként is. A szakmai csúcs ez a film volt, 5 Oscar díj volt a jutalom (ebből kettő jutott Gibsonnak), és a dicsőség. Ami sajnos mulandónak bizonyult (és csak saját magát hibáztathatja miatta), de én hiszek benne, hogy még vissza fog térni a csúcsra, és látunk még tőle olyan jó alkotásokat, mint ez.

William Wallace valós történelmi személy volt, a skót szabadságharc hőse. Az ő élete ihlette a filmet, melynek története szerint a skót nemes (Mel Gibson) hosszú külföldi kitérő után hazatér, és békés boldog éveket tervez, amelyhez meg is találja a társat Murron (Catherine McCormack) személyében. Az idill azonban nem tart sokáig, az egyik helyi főúr gátlástalanul él az első éjszaka jogával, amin Wallace érthető módon nem kicsit felháborodik. Az események a skót szabadságharchoz vezetnek, amelyet I. (Nyakigláb) Edward (Patrick McGoohan) ellen vívnak a morc hegylakók, akik remek harcosok voltak mindig is, azonban a klánok megosztottsága miatt nem tudtak hatékonyan fellépni az angolok ellen, kellett egy vezető, aki összefogja őket. Megkapták. Vajon beválik a király ravasz terve, hogy a szép Izabella hercegnő (Sophie Marceau) meglágyítja William szívét? Igen, de nem egészen úgy, ahogyan Edward tervezte...

Nem könnyű nemzeti hősről filmet készíteni. Nehéz megtalálni azt a pontot, ameddig a karaktert a film érdekében át kell írni. Ritkán szokott sikerülni a bravúr, ezúttal szerencsére igen. Ennek köszönhetően nemcsak gyönyörűen fényképezett hősi csatákat kaptunk, hanem egy szép történetet is, vagyis nem üres történelmi tabló született, hanem egy élő, lüktető film, amelynek megvannak a maga hibái (kicsit túl hosszú lett, néhány jelenet nem vezet sehová, stb.), de összességében jól szórakozunk, magával ragad a történet.

A forgatókönyv nagyon helyesen a jellemfejlődésre helyezte a hangsúlyt, nemcsak a főhős, hanem a mellékszereplők tekintetében is. Ennek köszönhetően kevés az üresjárat, nem érezzük feleslegesnek a történet különböző szálait, amelyek végül szépen összefonódnak. A karakterek jól meg lettek írva, a párbeszédekben időnként kicsit sok a pátosz, de ez a műfajjal jár, annyira nem zavaró. A csatajelenetek lenyűgözőek, nagyon jól koreografáltak, kellően látványosak, ugyanakkor reálisak is, sikerült elkerülni a túlzásokat. A zene és a jól sikerült vágás szintén erősíti a film érzelmi hatását.

braveheart_1179830f.jpgMel Gibson nagyon jól alakítja William Wallace-t, nem játssza túl a szerepét, dacára a nem mindennapi csatajeleneteknek (dobban a szív közben, így kell ezt csinálni, egyszerre hatni szívre és lélekre!), inkább az emberi vonásokra koncentrál, a karakter minden színét elénk varázsolja. Patrick McGoohan lenyűgöző I. Edward király szerepében, méltó (pontosabban ragyogóan méltatatlan) ellenfél, Angus Macfayden is maradandó alakítást nyújt. Ez egy macsó film, ezért nem sok esélye van Catherine McCormack-nak a karakter kibontására. Sophie Marceau sokkal több jelenetet kapott, de nem igazán tudott élni a lehetőséggel, alapvetően egy szép mellékszereplő lett belőle, pedig a karakter ennél sokkal összetettebb és érdekesebb volt, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Mel Gibson rendezői minőségében is nagyon jól szerepelt. Megtalálta az egyensúlyt a csatajelenetek és a történet között, nem követte el azt a hibát, hogy saját magát helyezte előtérbe (ezt hívják színészi alázatnak, nem mondhatnám, hogy túlságosan sokan gyakorolják), teret hagyott másoknak is, és ez a film előnyére vált.

Látványos, nézőbarát, ugyanakkor tartalmas, érdekes film, amelyben humor is akad, kötelező darab!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr155671914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greycup 2013.12.07. 18:37:55

Nekem jobban tetszett a Darvas-féle elemzés ill. 4.5 pont. Bár nálam talán megérdemel 1-2 ponttal többet.
A főhősnél milyen jellemfejlődésre gondolsz??

FilmBaráth 2013.12.08. 16:26:41

Köszönöm a véleményed, nem vagyunk egyformák, ezért lehet más a véleményünk ugyanarról a filmről.
A főhős először békére vágyik, majd szépen lassan úrrá lesz rajta a düh, az elkeseredettség, érdekes végigkövetni, hogyan lesz belőle hadvezér. De rengeteg apró vonás figyelhető meg a karakterben, ami folyamatosan változik. Ha statikus lenne a főszereplő, nem ragadna magával a történet.

Dr_utcai_arcos 2013.12.08. 16:57:26

"Látványos, nézőbarát, ugyanakkor tartalmas, érdekes film, amelyben humor is akad, kötelező darab!" Hát igen, amikor a döntő csatánál rohamoznak, 3 snitt alatt Wallace-nál 3 féle fegyver van. Ezen az ember már tényleg csak mosolyogni tud ;)!

FilmBaráth 2013.12.08. 19:09:21

@Dr_utcai_arcos: Nem pont erre gondoltam, de ez sem rossz megközelítés:-)

rivaszgergo 2013.12.14. 00:27:19

@Dr_utcai_arcos: írd már meg majd, hogy hol van ez a jelenet, direkt megnéztem az előbb az összes csatajelenetet és nem találtam ilyet. de elképzelhető, hogy csak figyelmetlen voltam :/

for-avar 2014.05.31. 18:43:34

k1etlenül rossz film...korszak és stiluskavalkád...Hollywood: Bravehart, Patriot, Gladiator...egyformán rossz, mert szembeköpi a megtörtént eseményeket. Mert egy mesénél variálhatsz, de egy metörtént eseményt valóban élt szereplőt nem hamísíthatsz meg ilyen módon

FilmBaráth 2014.06.01. 07:51:02

@for-avar: Egy film nem akkor jó, ha teljes mértékben hű az ábrázolt korszakhoz és stílushoz, hanem akkor, ha jó a forgatókönyv, a rendező és az operatőr:-)
süti beállítások módosítása