Egy őrült, elborult buli jöhet? Mert ez a klasszikus film bizony alapvetően erről szól. És persze nagyon sok minden másról is, de elsőre mindenkinek a dekadencia, a cool  énekszámok ugranak be, és ez így van jól.

Mivel én született jó kislány típus vagyok, ezért elsőre nem voltam oda a filmért, konkrétan kikapcsoltam pár perc után azzal, hogy ez egy beteg alkotás. Aztán szerencsére  később  engedtem a sznobizmusból, újráztam,  és  végül nagy kedvencem lett.

Már régen láttam, hiányzott, muszáj volt megnéznem. És nagyon jól tettem, istenien szórakoztam!

Egy dögunalmas esküvőn indul a történet. Brad (Barry Bostwick) eljegyzi Janet-et (Susan Sarandon), és a két szolid fiatal hazaindul, ámde egy baleset miatt az éjszakát egy nem hétköznapi kastélyban kell tölteniük. Hirtelen teljesen őrült kinézetű, és nem kevésbé őrülten viselkedő alakok között találják magukat. Vezetőjük, Dr. Frank - N - Further (Tim Curry) éppen a legújabb kísérlete sikerének örülhet (egy csupa izom fiatalemberről van szó..), amikor a semmiből megjelenik Meat Loaf, lenyom az őrületesen jó kis rock and rollt, ami kicsit véres véget ér. Ámde a buli csak most kezdődik, melynek folyamán Dr. Frank - N - Further (akiről elég annyit mondanom, hogy Alice Cooperről mintázták) elcsábítja Janetet, majd Bradet is. Amin Janet kicsit felhúzza magát, és bosszúból elcsábítja Rockyt.  Ezt Frank-N-Further annyira nem értékeli, összekeverednek a szerelmi szálak, az események egy dekadens buliba torkollnak, a boldog vég azonban elmarad..

A történetnek nem sok értelme van, azonban a film hangulata teljesen beszippantja a nézőt. Egy Broadway darab filmadaptációjáról van szó, ami a saját korában kultikus lett pimasz, szókimondó, őrült, tabudöntögető volta miatt. A forgatókönyv kicsit eklektikus, de mivel az énekszámok magukkal ragadják a nézőt, ezért csak sokadjára tűnik fel, hogy bizony alapvetően megmaradt a felszínen a film, a társadalomkritikát sokkal jobban ki lehetett volna fejteni a film eszközeivel, ez azonban elmaradt, inkább a polgárpukkasztás került előtérbe. Talán túl sokat akart mondani: az ártatlanság elvesztésről, az emberi gyengeségről, a dekadenciáról, az irigységről stb. Kevesebb talán több lett volna. De ettől még nagyon jól lehet szórakozni a filmen, köszönhetően elsősorban a főszereplőnek.

Tim Curry teljes mértékben uralja a filmet, lehengerlően erős az alakítása, a dekadens külső mögött meg tudja mutatni Dr. Frank-N-Furhter emberi gyengeségeit, elbűvölően ripacskodik, tud félelmetes és esendő is lenni. Nem véletlenül lett kultikus alakja a filmnek. A többiek teljesen háttérbe szorulnak, bár nem vallanak szégyent, ez bizony one-man-show a javából.

Most elkezdhetném sorolni, hogy a vágások nem az igaziak, sokszor szétesik a történet, van egy-két üresjárat, de igazából az számít, hogy ez a film a lázadó 70-es éveknek állít emléket, csak sokkal lazábban, mint pl. a Hair. Ami nem baj, mert nem kell mindig a dráma, időnként bulizni is kell.

Összességében egy látványos, cool, magával ragadó filmről van szó, ami nem kicsit felszínes, azonban ez senkit ne tartson vissza attól, hogy megnézze, Őrület a köbön, komoly mondanivalóval, felejtsük el a sznobizmust, éljen a dekadencia, de csak a film végéig!

8/10