"A" nő: Marilyn Monroe (1926-1962)
2013. június 01. írta: FilmBaráth

"A" nő: Marilyn Monroe (1926-1962)

Buta szőke. Nem, ez nem én vagyok, hiszen barna vagyok - igaz, hogy van a hajamban némi szőke melír -, három közgazdász diplomám van - egyik sem büfészak - , három nyelven beszélek,  projekteket vezetek, nem tudok róla, hogy gondok lennének az IQ-mal (az EQ-mal annál több, nem véletlen nálam a Sherlock Holmes és Spock mánia..).

Szexszimbólum. Nem, ez sem én vagyok, én inkább a jókislány típusba tartozom (azért nekem is vannak rosszabb napjaim..), soha nem jelennék meg nyilvánosan illetlen ruhában, nem mosolygok butuskán, és nem csicsergek ostobaságokról (na jó, azért Star Trek ügyben időnként elő szokott fordulni..).

Ha a fenti két kifejezést halljuk, azonnal Marilyn Monroe képe jelenik meg előttünk. Egy gyönyörű, teltkarcsú szőke nő, aki nem túl eszes, ámde mindig elcsavarja a férfiak fejét. Már nagyon régen nincs közöttünk, de a mai napig nincs méltó utódja. Vajon mivel volt több, mint a kor többi szép, ámde üres színésznője? Az érzékenységével és esendőségével hódította meg a rajongókat, a filmvászonra született, imádta a kamera.

 

Norma Jeane Mortenson néven született, de édesanyja (aki egyébként filmvágó volt) első férje után felvette a Norma Jeane Baker nevet. Az érzékenység nála genetikailag kódolt volt, hiszen édesanyjának komoly mentális problémái voltak, elmegyógyintézetbe került, így a kis Jeane  nevelőszülőknél nőtt fel (az apját nem ismerte). Érhető módon Jeane legnagyobb álma volt igazi családban élni, ezért 15 éves korában otthagyta a gimnáziumot, és férjhez ment. Képzettség híján nem sok lehetősége volt a fiatal lánynak, ezért jobb híján egy hadianyag gyárban dolgozott betanított munkásként. 1944-ben itt fedezte fel egy fotós, aki szép képeket készített róla (naná, hogy nem ingyen..), ezzel a modellkarrier sínre került. Azonban Jeane nem állt meg itt, szerencsét próbált színészként is. Na, nem a tehetségével hódított, hanem a külsejével (ami nem baj, ez is kell). 1948-ban szerződtette 20th Century Fox kisebb szerepekre, ekkor született meg az a Monroe, akit mindenkit ismer a képekről: szőkére  festett haj, csábító smink, hiányos öltözék.

Az első komolyabb filmje az Aszfaltdzsungel volt, ám sztárrá, és szexistennővé az 1953-as Niagara című film tette. Láttam a filmet, tényleg átizzik a vásznon az erotikus kisugárzása, ám meglepő módon színészi képességeket is fel lehet fedezni az alakításában. Az volt az igazi tragédiája, hogy soha nem tartották komoly színésznőként számon, pedig 1955-ben az Actor's Studio színiiskolájába járt, és egyáltalán nem tartották tehetségtelennek. Ámde a közönség kegyetlen: neki a szexszimbólum kell, a színésznő nem érdekli. Mondjuk nem volt jó ötlet éppen Sir Laurence Olivier-vel (akit a mai napig a legjobb Shakespeare - színészként tartanak nyilván, vagyis egy színészisten) kezdeni a "komoly" szerepeket (A herceg és a táncosnő, ritka rossz film, Olivier -n látszott, hogy simán lenézi kolléganőjét, olyan hideg a vászon, mint Szibéria télen). Vagyis maradtak a butuska szerepek (Szőkék előnyben - ebben van az az ikonikus jelenet, amelyben gyémántokkal körülvéve búgja a kamerába, hogy a gyémánt a lányok legjobb barátja - , Hogyan fogjunk milliomost), amelyek sikert, pénzt, és talmi csillogást hoztak a számára. 

Azonban ez nem volt elég neki, komoly szerepeket akart. És a forgatókönyvíróért nem kellett messzire mennie: 1956-ban nagy megdöbbenést keltve hozzáment Arhtur Miller íróhoz (kapcsolatukra legjellemzőbb az volt, hogy Marilyn papának hívta a világhírű írót), aki neki írta a Kallódó emberek című filmet, melyben gyakorlatilag saját magát játszotta el. Azonban túl későn jött már ez a film, a házasság is felbomlott, Marilyn idegrendszere is kezdett elhasználódni. Már legismertebb filmje,a Van, aki forrón szereti forgatásán is elég komoly problémákat okozott a viselkedése, az idegbajba kergette a rendezőt, Billy Wildert az allűrjeivel. Aztán jöttek a nyugtatók, az alkohol, és a gyönyörű filmsztár menthetetlenül elkezdett elindulni lefelé a lejtőn. Aztán jöttek a Kennedy - fiúk, és a szex, drog, politika gyilkos hármasa túl sok volt számára. Öngyilkos lett, megölték? Ki tudja, de talán jobb is, hiszen így lesz teljes  a legenda. 

És nem is volt olyan buta, hiszen 200 kötetes könyvtárral rendelkezett, melyben megtalálhatóak volt többek között Tolsztoj, Milton művei. És szerette a klasszikus zenét, Beethoven volt a kedvence.

Ő volt a Playboy első számának címlapján 1953-ban.

Élete legnagyobb szerelme második férje, Joe DiMaggio, a legendás baseball játékos volt, aki mellett eljátszatta azt a tökéletes feleséget, aki mindig is szeretett volna lenni. Ámde sajnos hamar rájött, hogy mégsem tud élni a hollywoodi csillogás nélkül, így a házasságnak vége lett. Joe DiMaggióra életre végégi számíthatott, a temetését is ő intézte. Marilyn csillogásra született, nem pedig arra, hogy rendben tartsa a házat, ebédet főzzön rajongva szeretett férjének. De legalább megpróbálta.

Igazából csak egy lány volt, aki boldog akart lenni, de ez volt az egyetlen dolog, ami nem adatott meg neki, és ezt nem tudta elviselni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr305331879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása