Star Trek - A nem ismert tartomány / Star Trek VI:  The Undiscovered Country (1991)
2013. május 02. írta: FilmBaráth

Star Trek - A nem ismert tartomány / Star Trek VI: The Undiscovered Country (1991)

Búcsúzni csak szépen szabad. Merthogy egyszer mindig eljön a nemzedékváltás ideje, még a Star Trek univerzumban is. 1987-től 1994-ig ment a tévében a következő sorozat, teljesen új legénységgel. Róluk majd később, hiszen az a film még a nagy generációról szól.

Az ötödik rész csúnya kudarca után ismét el kellett döntenie a producereknek, hogy felhagynak-e a mozifilmekkel és csak a tévére koncentrálnak, vagy mindent beleadnak, és újra sikeressé teszik a filmvásznon is a franchise-t. Természetesen az utóbbi mellett döntöttek, ennek érdekében visszahívták a korábbi nagy sikereket szállító Nicholas Meyert, akire az a nem könnyű feladat várt, hogy egyrészt méltón búcsúztassa el a régi legénységet, másrészt tartsa életben a Star Trek legendát, és nem mellesleg tegye ezt úgy, hogy lehetőleg anyagi siker is legyen. A siker minden szempontból teljes volt.

Az Enterprise és legénysége a nyugdíjazás előtti utolsó hónapokat húzza le éppen a Csillagflottánál, már mindenki tervezgeti, hogyan fogja tölteni a békés, űrmentes éveket. Na de, még szolgálatban vannak, és Spock szállítja nekik az utolsó bulit, melynek finoman szólva sincs túl sok kedvük. Egy korszak ugyanis véget ért az űrben: a klingonok súlyos helyzetbe kerülnek, béketárgyalásokra kényszerülnek a Csillagflottával. A tárgyalások tétje az, hogy tud-e békében élni a jövőben a két korábbi halálos ellenség. Ebben a nem könnyű diplomáciai helyzetben vár hőseinkre az a feladat, hogy elkísérjék Gorkon kancellárt és lányát a béketárgyalásokra. Természetesen a kancellárt meggyilkolják, természetesen az a látszat, hogy az Enterprise volt a tettes, természetesen majdnem kitör újra a háború. Nos, itt az ideje, hogy még egyszer utoljára bebizonyítsa a legénység, hogy ők még ebből a teljesen kilátástalan helyzetből is megtalálják a kiutat.

 

A forgatókönyv ragyogóan sikerült, ismét sikerül eltalálni az akció, a humor és az érzelmek megfelelő adagolását. Leonard Nimoy ismét jóval több jó jelenetet írt magának, mint a többieknek, de ez nem forgatja fel az egyensúlyt, nem zavaró. A párbeszédek jól szerkesztettek, feszesek, a film hangulata bár erősen szentimentális, mégsem giccses. Természetesen, mivel búcsúfilmről van szó, ezért időnként túlzásba viszik a múltba révedést, túl sokat időznek a nyugdíjazás kérdésénél, talán kicsit túlzásba viszik Kirk kapitány hősiességének bemutatását, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A film teljes mértékben szórakoztató, kevés az üresjárat, a látványra sem lehet panasz. Megkapjuk a szokásos űrcsatát is, és persze most is könnyes szemmel nézhetjük az Enterprise méltóságteljes kivonulását az űrdokkból.

A rendező már rutinosan irányította még rutinosabb szereplőgárdát, akik korrekten megoldják a feladatot. Nimoy és Shatner vannak olyan jó színészek, hogy még mindig tudnak új színt nyújtani karakterükben. A többiek is lubickolnak szerepükben. Az egyetlen nagyon zavaró szereposztásbeli tévedés a klingon parancsnokot alakító Christopher Plummer. Az egyébként kiváló színész sajnos egyáltalán nem illik a filmbe, nem tudott mit kezdeni a szerepével, még a ragyogó Shakespeare idézetek sem segítenek ezen a helyzeten. Valerys hadnagy szerepében feltűnik a vásznon Kim Catrall is, de minek (gondolom, most jól magamra vonom a Szex és New York fanok haragját, de akkor is elmondom, hogy Kim a közepesnél jóval gyengébb színésznő, nagy szerencséje volt a sorozattal, de ennyi volt benne és nem több).

Ebben a filmben hangzik el néhány ikonikus mondat Spocktól. Az egyik a "logika mindennek a kezdete, nem a vége" (végülis jobb később, mint soha eljutni idáig, nem?). A másik pedig: "ahogy az egyik ősöm mondta: ha kizárjuk a lehetetlent, ami marad, bármilyen hihetetlen, az maga az igazság". Vagyis végre megtudtuk, amit már régen sejtettünk, hogy Spock Sherlock Holmes egyenes ági utóda! Sok évvel később, a Sherlock második évadának második részében Steven Moffat visszaadta a gesztust: amikor Sherlok szájából elhangzanak ugyanezek a szavak, mit válaszol Watson? Jól van, Spock. Nagy személyiségek, ha találkoznak..

Ne vegyünk búcsút úgy a legénységtől, hogy nem szólunk néhány szót a mellékszereplőiről is. Sajnos azt kell mondjam, az Uhurát játszó Nichelle Nichols kivételével mindnyájan elég gyenge színészek, azonban ettől még nagyon jól megoldották a szerepüket. Nichelle Nichols tragédiája az volt, hogy rossz korban született: színesbőrű nőként nem igazán tudott érvényesülni a pályáján. Viszont elmondhatja magáról, hogy az ő nevéhez fűződik az első színesbőrű nő és fehér férfi közötti csókjelenet (még a tévésorozatban követték el ezt a történelmi tettet Shatnerrel, és a 60-as években ez bizony nagy esemény volt). James Doohan, Scotty, a főgépész alakítója a valóságban is mérnöknek tanult, és halála után földi maradványait az űrben temették el. Walter Koenig játszotta Csekovot, később feltűnt a Babylon 5-ben is, több Star Trek könyvet és novellát is írt (egyébként Shatner is elkövetett néhány ilyen írásművet). George Takei Szulu kormányos alakítója építésznek készült, egy aszteroidát neveztek el karakteréről, és bátran felvállalta homoszexuálisát már akkor, amikor ez még nem volt elfogadott.

Összességében tehát elmondható, hogy méltón sikerült elbúcsúzni a klasszikus legénységtől, a közönség jól szórakozott, a film a második rész után a legkedveltebb lett a sorozatban, vagyis biztos volt a Star Trek filmek jövője.

8/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr435245853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása