A korábbi szavazás alapján -szorosan ugyan, de- a Millenium-trilógia keltette fel a legjobban a nézőink érdeklődését, ebből adódik most az a tény, hogy ezekről a filmekről (és Fincher remake-jéről) fog szólni ez a hosszú hétvége. Első alanyom a 2009-ben megjelent, Niels Arden Oplev által ledirigált Tetovált lány lesz.
Mikael Blomkvist (Michael Nyqvist) a legjobb oknyomozó újságírók közül való, a Millenium című magazinja pedig csípősnyelvű tényfeltárásairól híres. Azonban Mikael egyik cikkjében túl forró pitébe vág bele, és becsületsértésért 6 hónapra hűvösre küldik. Miután szabadul, főhősünk egy rendkívül rejtélyes ügyet kap a kezei közé; Henrik Vanger (Sven-Bertil Taube) bérli fel, hogy megkeresse a 40 évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között eltűnt Harriett feltételezhető halálának okát. Azonban az ügy jóval szövevényesebb és mélyebbre ható, mint azt Mikael gondolta volna. A sors furcsa fintoraként kap magamellé egy segítőtársat: Lisbeth Salandert, a magának való, házsártos hackerlányt, aki megkérdőjelezhető múltjával, ám tagadhatatlan zsenialitásával új színt visz a nyomozásba.
Mint a bevezetőben is említettem, a filmet az a Niels Arden Oplev dirigálta, aki korábban a Dokknegyed című drámájáért '96-ban Arany Medve jelölést kapott. Az alapanyaghoz pedig kellett egy ilyen igazi rutinos direktor; Steig Larsson azonos című könyve ugyan is nem csak rendkívül komplex, de olyan sötét-skandináv hangulattal rendelkezik, amely alapjaiban "rengette" meg az írott krimivilágot. A film megnézése után szerencsére elkönyvelhettem, hogy Oplevnél tökéletesebb
rendezőt aligha találtak volna a direktori székbe, a dán rendező ugyanis a krimi eszközök legalapabbjait vegyíti a sötét-személyi dráma furfangos elemeivel, valamint olyan precíz és rendkívül letisztult történetmesélési formátumot alkalmaz, ami könnyen magába szippantja a nézőt.
De ez a recept aligha működne alapvetően jól kidolgozott karakterek nélkül. Szerencsére A tetovált lány ezt a gátat is óriási magabiztossággal ugorja át, a Mikael – Lisbeth viszony nem csak rendkívül átérezhető, de mindkét karakter szerethető a maga módján, ráadásul Salander kisasszonyt maradéktalan stílussal sikerült ábrázolni. A színészi játékokat is ki kell emelnem; az azóta Hollywood üdvöskéjévé váló Rapace, és a már ezelőtt is ékes karriert formáló Nyqvist is kifinomultan mozog a vásznon, mindketten olyan elemien nagyszerű játékot produkálnak, amelyet még skandináv filmekben nem láttam, de Hollywood-i gigaprodukciókban is csak ritkán.
Azonban A tetovált lányból ennek ellenére mégis hiányzik az a kiforrottság, amely maradandó klasszikussá emelné. És ez pedig rendkívüli mértékben kihat a végképre is, ugyanis végig olyan érzés kerülgetett, mintha valami elfojtott érzés munkálkodott volna a produkció lelkében, amely néhány igencsak hangulatgyilkos jelenetet eredményezett, és még így sem került a felszínre.
A film ugyan alapjában véve rendkívül jó, néhány jelenet igen nyersnek és kidolgozatlannak hat, ez pedig kissé illúzióromboló az amúgy rendkívül jól megszabott hangulat mellett. Ennek ellenére minden krimi-rajongónak lelkiismeret furdalás nélkül tudom ajánlani A tetovált lányt, hisz rendkívül jól megalkotott, átgondolt és kifinomult nyomozós sztori ez, megfűszerezve a skandináv területekre amúgy is jellemző hideg tónusokkal, és szép nagy totálokkal.
7/10
