A King Kong című film minden képzeletet felülmúló látványával, gigantikus monumentalitású zenéjével, valamint katartikus végkifejletével belopta magát minden film-fanatikus és filmkritikus szívébe, így a Universal Studios igazgatósága számára természetesnek bizonyult, hogy két folytatás, illetve egy spin-off elkészítésére adja fejét. A direktori székben Ernest B. Schoedsack foglalt helyet, aki a, már boncasztalra fektetett, 1933-as King Kong című filmográfiai ékkő társrendezőjeként vonult be a mozgóképes köztudatba. Mitöbb, Ernest még a produceri teendőket is magára vállalta, a forgatókönyvet azonban az első film megírásában is segédkező Ruth Rose-ra bízta (Ruse írói elméjében fogant meg az első film ikonikussá vált fináléjának ötlete). Június havának végén a film előkészületeihez szükséges filmtechnikai eszközök (kamera, projektor, zöld képernyő, Kong fiának bábja, s a többi) megvásárlása is megtörtént, és teljes volt a stáb, így a repülőgépek által halálra ítélt gorilla-császár fejhér szőrzetű utódjának kalandja sínen volt. A Kong fia 1933 decemberében, két nappal szenteste előtt került az Egyesült Államok széles vetítővászanaira, s közel sem bizonyult olyan színvonalasnak és grandiózusnak, mint világsikerre szert tett elődje.

Majd' egy hónappal Kong felbecsülhetetlen anyagi kárt okozó pusztítása után Carl Dahnam elhagyja New York városát a Venture névre hallgató gőzhajóval, és annak tulajdonosával, Engelhorn kapitánnyal. Mikor feltöltik készleteiket Dakang holland kikötőjében, csatlakoznak egy különféle országokból hozatott majmokat bemutató showhoz, melynek prezentációja során egy csinos és fiatal hölgy, Hilda, előadja a Runaway Blues című számot. Az előadás éjszakáján Hilda édesapja életét veszti egy norvég hajótulajdonos elleni küzdelemben, a műsor káoszba torkollik, a színpad pedig elpusztul a két férfi harca után fellángoló tűzvészben. Mint az kiderül, a tragikus események okozója Nils Helstrom, aki három héttel ezelőtt eladta Carl Dahnam-nek a Koponya Sziget útvonalát ábrázoló térképet. Helstrom elmagyarázza Carlnak s Engelhornnak, hogy a sziget ragadozók lakta területén található egy felbecsülhetetlen értékű kincs, melyet még senki nem volt képes fölkutatni és megszerezni. Carl és Engelhorn elhatározzák, hogy ha törik, ha szakad, megszerzik a kincset, majd fele-fele arányon elosztják egymás közt. Nem sokkal később Carl rábeszéli Hildát, hogy tartson velük a Koponya Szigetre, mert, ha a tragédiába torkolló estét nem is, az előadások sikertelenségéből adódó szegénységet egy életre elfelejtheti...

A Kong fia legfőbb problematikája az, hogy mindössze kilenc hónappal a felülmúlhatatlan King Kong után készült, ami egy ilyen horderejű alkotáshoz képest rendkívül kevés idő, főleg, hogy az előkészületek és utómunkálatok alig harmincegy napos véghezvitele igencsak meglátszik a prodoktumon. A stop-motion ezúttal meglepően pontatlan, és emberi szem számára azonnal észrevehető kontrasztban van a színészekkel, holott a stop-motion húsvér színészekkel való kombinálásának főmuftija ugyanaz a Willis H. O'Brian, aki az első film Kongját és dinoszauruszait is életre keltette. A forgatókönyv csordultig van ostoba dialógusokkal és szükségtelen képsorokkal, illetve a látvány is megkérdőjelezhető minőségű. A film háttérmuzsikája is foszlásnak indul az alkotás fináléja felé, valamint Kong fiának üvöltése is megmosolyogtató némely helyen. Persze a film fanatikusai ezt azzal írják alá, hogy "feleannyi pénzből készült", s ez az állítás igaz is, ez esetben azonban fel lehetne tenni a Universal Studios számára a költői kérdést: "ha ennyire kevés volt a pénz, akkor miért fogtatok neki?".

A Kong fia egy szükségtelen meglovagolása az eredeti mesterműnek, melyet továbbra is mindenkinek tiszta szívemből ajánlok. Az 1933-as folytatás elhamarkodott döntések mozgóképes megvalósulása, illetve a Universal Studios szornyfilmes dekadenciájájának zuhanórepülése. Az anyagilag és kritikailag is alulmúlhatatlan bukásnak számító film statisztikái észhez térítették a Universal igazgatóságát: a harmadik felvonás ötletét egy életre lejegelték, a spin-off film elkészítését pedig nem kevesebb, mint tizenhat esztendőre elhalasztották. A Kong fiát előszeretettel ajánlom a filmkritikusok tasmánördögének, akinek fél mikromásodpercenként annyi milliliter nyálhoz hasonlatos folyadék hagyja el az ajkai és metszőfogai közti parányi részt, hogy csoda, ha nem dehidrál a szájszerve (Puzsér Róbert professzor úr), kollégáim, illetve kedves olvasóink számára azonban teljes mértékben szükségtelen a megtekintése.
(Holnap a King Kong 1976-os folytatása, csütörtökön az 1980-as évtized legrosszabb filmjeként számon tartott King Kong visszatér, pénteken pedig a Peter Jackson által rendezett, 2005-ös feldolgozás kerül boncasztalra.)

3/10