A nyarat mindenképpen uborkaszezonnak lehet nevezni sorozatok szempontjából, sokan ezt az időt arra használják fel, hogy régi sorozatokat pörgessenek le, vagy valamelyik futó szériával próbálják utolérni magukat. Ugyanakkor a TV-sek sem tétlenek teljesen, néhány alkotást ilyenkor dobnak a mély vízbe. Nem volt ez másként a meglehetősen ismeretlen (egyébként kanadai) Showcase csatornánál sem, amely legnagyobb durranását, a high concept sci-fi Continuumot erre az eléggé üres időszakra időzítette.

A történet egy olyan jövőképet fest elénk, amelyben 2077-re a vállalatok vették át a világ irányítását. Azonban ez nem tetszik mindenkinek, és létrejön a Liber8 névre hallgató terroristamozgalom, akik elsősorban (enyhe Fight Club utánérzéses) felhőkarcoló robbantásokat alkalmaznak a siker érdekében. Ellenük küzd Kiera Cameron ügynök (Rachel Nichols), méghozzá sikeresen, ugyanis az első epizódban a vezetőik kivégzésén vehet részt. Ott viszont egy a rabok egy időgépet aktiválnak, ami visszarepíti Kierát velük együtt 2012-be. Főszereplőnk itt sem ijed meg, hanem igyekszik lelkiismeretesen végezni feladatát, méghozzá a jövőbeli techmágnás, de most még csak tini sufnihacker Alec (Erik Knudsen) segítségével, ugyanígy viszont a másik fél pedig teljes erővel ügyködik azon, hogy megváltoztassa a jövőt.

A fent leírtak egyértelműen az utóbbi idők egyik legjobb sorozatos sci-fi koncepciójává állnak össze, a készítők sokat ügyködtek azon, hogy részletesen kidolgozzák a jövőbeli világot, legyen szó a kütyüktől a társadalmi folyamatokig bármiről. A szereplők is jól vannak összerakva, a terrorista klánon belül egyből megjelennek a hatalmi harcok és az intrikák, valamint az időutazós téma paradoxonjait is jól boncolgatják. Ami pedig tényleg különlegesnek számít, hogy a legjobb akciófilmeket is megszégyenítő verekedéseket koreografáltak a szereplőknek.

Nagyjából itt fejezném be az írást, ha csak az első néhány részről lenne szó. Ugyanis egy bármennyire jó alapelgondolás is kevés lehet, ha aztán nem sikerül hosszútávon megvalósítani. És a Continuum egyetlen negatívuma is ebben rejlik: hogy tulajdonképpen nem jó. Nincsenek benne hatalmas blődségek, gyökér karakterek, nevetséges fordulatok, de hiányzik belőle az az extra, amiért egy Lostot, Dextert stb. szeretünk. Egy idő után kapunk itt is egy lebutított CSI-klónt, kiüresedett karakterekkel, akiknek ráadásul még az interakcióik sem tartogatnak semmi érdekeset. A jövőt elintézik néhány félperces flashbackkel (vagy flashforwarddal, attól függ, hogy nézzük), de ezeknek igazából semmi köze nincs a karakterekhez vagy az adott részhez, ellentétben mondjuk a Losttal vagy a FlashForward koncepciójával. És ha már utóbbit felhoztam: sok más művel ellentétben itt idővel az időutazós sc-fi vonal is elsikkad, a szereplőket a legkevésbé sem érdekli, hogy akkor most meg lehet-e változtatni a jövőt, vagy sem, ugyanakkor az sem egyértelmű, hogy akkor már az eleve megtörtént eseményeket idézik-e elő. Mindenki csak szépen végzi a dolgát, és nem tesznek fel ilyen kérdéseket.

Egy jó indítás után a Continuum sajnos nagyon középszerű lett. Ugyanakkor a téma és a felvetett gondolatok sokkal többet tartogatnak magukban, mint ami ki lett hozva belőlük. Ezért is mondom azt, hogy a fejlődés lehetősége bármikor megvan a sorozatban, és ha az első évad végére teljesen kifulladt írógárda egy kis alaposságot visz elsősorban a karakterekbe és a történet folyásába, akkor könnyen a legjobbak közé emelkedhet.

 A Continuum teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán